Az űrtávcső április 20-án nagyjából 30, három nappal később 25 magtöredéket azonosított – olvasható az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) honlapján. A Kaliforniai Egyetemen Los Angeles-i tagintézményében dolgozó David Jewitt, aki a haldokló üstököst lencsevégre kapó két kutatócsoport egyikének vezetője, elmondta, hogy a megfigyelt töredékek helyzete és látványa jelentősen eltérő volt a két napon.
Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert az egyes darabok hol fényesek, hol nem, attól függően, hogy visszaverik-e épp a napfényt. Úgy viselkedve, mintha karácsonyfaégők lennének. Vagy azért, mert a két napon más-más töredékek láthatóak
– idézi az MTI a szakembert.
Ritka látvány
Quanzhi Ye, a Marylandi Egyetem szakembere, az űrtávcsővel dolgozó másik kutatócsoport vezetője szerint rendkívül izgalmas dologról van szó. Egyrészt mert ilyen jelenséget látni óriási élmény, másrészt mert nem történik nagyon gyakran. A legtöbb széteső üstökös túlságosan halvány ahhoz, hogy láthassuk. Ilyen volumenű esemény évtizedenként egyszer vagy kétszer következik be.
A kutatók szerint az eredmények azt mutatják, hogy az üstökösök feltöredezése viszonylag gyakori jelenség: ez lehet az elsődleges mechanizmus, amely révén az üstökösök tömör, jeges magja elhal. Mivel azonban a folyamat gyorsan és megjósolhatatlanul megy végbe, a csillagászok bizonytalanok a feltöredezés okát illetően, de a most közzétett felvételek talán segíthetnek a jelenség jobb megértésében.
Hirtelen történt
A tavaly decemberben felfedezett Atlas fényessége gyorsan növekedett március közepéig és a csillagászok egy része úgy vélte, hogy májusban szabad szemmel is látható lesz, az elmúlt 20 év egyik leglátványosabb üstökösévé válva.
Az égitest azonban hirtelen halványulni kezdett és a szakemberek arra jutottak, hogy az üstökös magja elkezdett feltöredezni vagy szétszakadni. A fragmentálódást április közepén felvételekkel is igazolták.
A széteső üstökös nagyjából 146 millió kilométerre volt a Földtől, amikor a Hubble megörökítette, ha valami megmarad belőle, akkor május 23-án lesz a legközelebb – 116 millió kilométerre – a bolygónkhoz.
