Egy-egy állam vagy település népességének változása, vagy betegségek áldozatainak száma természetesen már az ókorban is foglalkoztatta a gondolkodókat, ám megfelelő adatok és matematikai módszerek híján ők legfeljebb tapasztalati megfigyelések alapján elmélkedhettek ilyen kérdésekről.
Máig elfogadott becslések
Meglepő módon az első ember, akiről tudjuk, hogy tudományos igénnyel vizsgált ezt, egy XVII. századi londoni rövidáru-kereskedő volt. A 400 éve, 1620. április 24-én született John Graunt apjának üzletét átvéve az 1660-as évek első felére az angol főváros kereskedelmi életének egyik befolyásos alakja lett, és jó barátja volt William Petty közgazdász-filozófusnak, aki a Royal Society egyik alapító tagja is volt. Graunt és Petty együtt kezdték tanulmányozni az úgynevezett halálozási jegyzékeket, amelyekben a XVII. század eleje óta egyházközségenként jegyezték fel a halálozások számát és okát az angol fővárosban.
Graunt 1662-ben jelentette meg munkájának eredményét, a Természeti és politikai megfigyelések a halálozási jegyzékekről címmel. Könyvében többek között ma is viszonylag pontosnak elfogadott becsléseket közöl London lakosságának számáról, a város népsűrűségéről, a családok számáról, a gyerekhalandóságról, valamint az egyes emberek várható élettartamáról is. Ezek különösen annak fényében megsüvegelendő eredmények, hogy a jegyzékek nem tartalmazták az elhunytak életkorát, Graunt pusztán matematikai módszerekkel szűrte le ezeket az általa ismert adatsorokból.
Egyedül, szegényen halt meg
Bár munkájában nyilván Petty is segítette, Grauntot azonnal befogadta a tudományos közösség, könyve megjelenése után felvételt nyert a Royal Societybe. A következő években az új adatokkal újra és újra frissítve kiadta a kötetet, amely számos európai országba is eljutott, Franciaországban például állítólag ennek hatására kezdték vezetni a halálozási adatokat, hogy hasonló fontos statisztikákat készíthessenek.
Az első demográfusnak, sőt az első epidemiológusnak (fontos megfigyelései voltak a Londonban ezekben az években új hullámokban pusztító pestis áldozatainak számáról is) tekintett Graunt élete aztán szomorú fordulatokat vett: a nagy londoni tűzvészben háza és üzlete leégett, anyagi gondjai voltak, korábbi barátai pedig elfordultak tőle, miután katolikus hitre tért.
Sárgaságban halt meg 1674-ben, alig 54 évesen – bár ő talán azt mondta volna, hogy nem kérheti ki magának a sorsát, hiszen ő volt az, aki kimutatta, hogy a kor gyerekeinek alig 64 százaléka éri meg a 6 és kevesebb mint egy százaléka a 76 éves kort.
Kiemelt kép: Ann Ronan Picture Library / Photo12 via AFP
