Kimutatták, hogy az elmúlt 500 ezer évben a permafroszt (örökké fagyott) talaj délen egészen a Kaszpi-tengerig nyúlt. Az elemzések nyomán új információkat is szereztek a barlangrajzok korára vonatkozóan – írja az MTI.
Yuri Dublyansky, az Innsbrucki Egyetem geológusa és geokémikusa vezette kutatócsoport vizsgálatait az úgynevezett kriogén barlangi karbonátokra (CCC) alapozta. Ezek akkor keletkeznek, ha a karsztbarlangokban éppen nullpont alatti hőmérsékleten a vízben oldott ásványok nem tudnak beépülni a növekvő jégbe. Ezért néhány milliméteres és centiméteres lerakódások alakulnak ki, melyekre a tudósok eddig kevés figyelmet fordítottak – áll a kutatási projektet támogató FWF tudományos alapítvány közleményben.
A kis kristályokban sok nyom utal a környezet klímájában bekövetkezett változásokra. Ezek a nyomok egészen
Orosz kollégáikkal együttműködve a tudósoknak sikerült mintát gyűjteniük a több mint 2400 kilométeren elnyúló hegyláncolat 40, egymástól távol lévő barlangjaiból. Kriogén barlangi karbonátokat a barlangok közül kilencben találtak. Radioizotópos elemzések segítségével sikerült pontosan meghatározni ezek korát.
Az eddigi eredmények szerint a „kriogén barlangi karbonátok fontos markerek, de érzékenyebbek és részben összetettebbek is az eddig véltnél. Az adatok nemcsak arról árulkodnak, hogy a sarkvidéki és az enyhe klíma közötti nagy ingadozások voltak az Urálban. Most már kezdjük a kisebb hőmérséklet-ingadozásokat is észlelni” – mondta Dublyansky.
Bizonyos barlangokban olyan kriogén barlangi karbonátokat is találtak, melyek különböző időszakokban keletkeztek. Ebből következően ott tehát nyilvánvalóan több permafroszt periódus lehetett.
„Ilyen pontos képet más paleoklíma-archívumok nem biztosítanak” – mondta a tudós, aki ezzel a módszerrel a 25 ezer évvel ezelőtti legutóbbi jégkorszakot is megvizsgálhatta az Urál déli területén.
Dublyansky mintákat vett a hegyvonulat délnyugati részén lévő Sulgan-Tas, más néven Kapova-barlangban is. Itt hatvan éve a késő kőkorszakból származó barlangrajzokra bukkantak, melyeket az európai barlangművészet legkeletibb bizonyítékaiként tartanak számon.
A Scientific Reports című szaklapban megjelent tanulmány szerint az ottani kőzetlerakódások elemzése alapján pontosabban meghatározható, mikor keletkeztek a mamutokat és egy kétpúpú tevét ábrázoló rajzok: a tudósok szerint 16-19 ezer éve készültek.
„Az adatok kombinációja alapján elmondhatjuk, hogy ezek a műalkotások egy sötét barlang mélyén, ráadásul az ott uralkodó mínusz fokokban keletkeztek” – mondta Dublyansky.
