Évente 200 millió ember fertőződik meg maláriával Afrikában. A felnőttek javarészt túlélik a betegséget, de a gyerekek komoly veszélyben vannak: minden évben 500 ezer gyerek hal bele a maláriába, vagy szerez életre szóló, komoly hátrányosságokat a betegség miatt. Maga a kezelés is hatással van az itt élő emberekre: az idő alatt kiesnek a munkából, ami a túlélésüket is veszélyeztetheti, a gyerekek pedig kimaradnak az oktatásból, ami a kontinensen szintén létfontosságú.
Rendszerint szúnyogokon keresztül terjed: a vérszívók belefecskendezik a parazitát a vérbe, ahol a kórokozó a vörös vérsejtekhez tapad, megszabadítja őket a felületükön található fehérjétől, és ragadóssá teszi őket. Ez akkor válik jelentős problémává, ha a vérerek oldalához tapad, és elzárja azokat – amennyiben az agyban történik mindez, az rögtön halálos lehet.
„Az afrikai felnőttek egy jó részének van parazita a véráramában” – mondta a berlini Falling Walls tudományos konferencián Faith Osier, a Heidelberg Egyetemi Kórház kutatója. Hozzátette: „A mi munkánk az, hogy rájöjjünk, hogyan működnek az ilyen emberek vérében található antitestek, amik megölik vagy kordában tartják a parazitákat, és mit tesznek azért, hogy megszabaduljanak tőlük.”
A kulcsszó az antitest
A kutatás azért különleges, mert nem igazán lehet egereken vagy majmokon tesztelni a folyamatokat, a fertőzés ugyanis nem teljesen úgy működik náluk, mint az embereknél. Először az 1960-as években végeztek átfogó kutatást arról, miképp is működnek az emberi antitestek a maláriafertőzés esetében: ekkor végeztek olyan kísérletet, ami során az antitestekkel rendelkező emberek vérét belefecskendezték antitestekben szegény vérű emberekbe, és megfigyelték, hogy a parazita eltűnik-e a szervezetükből.
A Heidelberg Egyetem kutatói éppen ezért embereken tesztelték a módszereiket, méghozzá úgy, hogy megfertőzték őket egy FDA által engedélyezett, bizonyítottan nem rezisztens, viszonylag biztonságos parazitával. A malária ugyanis, ha időben kezelik, teljesen gyógyítható, a probléma akkor van, ha a beteg nem jut el időben orvoshoz. A kutatók Kenyából kerestek önkénteseket, mert olyan emberekre volt szükség, akik nem malária naivok, vagyis a szervezetük már találkozott a parazitával.
„A kutatást két teljes évnyi konzultáció előzte meg, és olyan országban kerestünk önkénteseket, ahol az emberek minden nap találkoznak a maláriával” – válaszolta Osier a 24.hu azon kérdésre, hogy miképp lehet egy potenciálisan halálos parazitával etikus módon megfertőzni az embereket.
Megbizonyosodtunk róla, hogy a parazita biztonságos és kezelhető, és rengeteget kommunikáltunk a közösséggel, ahonnan az önkénteseket toboroztuk.
Itt már ismernek minket, beszélünk velük, ők is beszélnek velünk. Elmagyarázzuk nekik, hogy mit csinálunk a vérükkel, amit önkéntesen nekünk adnak, és elmagyarázzuk a kutatás hátterét. Először kicsiben kezdtük, majd amikor a résztvevők látták, hogy valóban biztonságos a kutatás, akkor elkezdtek rengetegen jelentkezni, többen is, mint amennyien a kutatáshoz kellettek.”
Egy ilyen kutatás 21 napos, a résztvevőknek egy elzárt intézetben kell tartózkodniuk, még a családjukkal sem találkozhatnak. A kieső munkát a kutatócsoport kompenzálja számukra. Az egész elég nagy változással jár, de a helyi közösségek ismerik az orvosokat, tudják, min dolgoznak, és megbíznak bennük.
Hogyan ölhető meg a malária?
Osier és csapata gyakorlatilag arra voltak kíváncsi, hogy a különböző mennyiségű antitestekkel rendelkező emberek vérében hogyan viselkedik a parazita. Megfigyelték például, hogy a malária naiv emberek vérében exponenciálisan növekszik a kórokozó mennyisége, az antitestekkel rendelkezők esetében viszont volt olyan résztvevő, akinél egyáltalán nem szaporodott a parazita, és olyan is, akinél egy darabig jól érezte magát a vérben, de aztán néhány nap alatt teljesen eltűnt.
A kutatók fő célja, hogy megtudják, az antitest miképp állítja meg a parazita növekedését és szaporodását a vérben. Kiderült, hogy az antitestek képesek kommunikálni az immunválaszért felelős fehér vérsejtekkel, felhívják a figyelmüket arra, hogy egy olyan kórokozó van a vérben, aminek nem szabadna ott lennie. Az antitest gyakorlatilag felvillan, ha érzékeli a parazitát, ez pedig
A hosszabb távú cél egyértelműen az, hogy a kutatók olyan oltást tervezzenek, ami nem csak néhány hónapra, esetleg fél évre véd meg a maláriától, mint a jelenleg alkalmazott módszerek. Most ugyanis vagy egy gyógyszerrel lehet kezelni a maláriát, vagy pedig az antitestekben gazdag emberek vérével. Viszont mindkettő rövid távú megoldás. „Hasznos azoknak, akik csak elutaznak maláriaveszélyes területre, de azoknak nem, akik ott is élnek.”
Az antitestekkel történő befecskendezés nagyjából úgy működik, mint egy intravénásan beadott gyógyszer, de nem készteti a szervezetet védekezésre. Az antitestek a fehér vérsejtekkel együtt maguk ölik meg a parazitákat, de hosszabb távon ez nem jelent immunitást. „Az orvostudományban ezt passzív transzfernek nevezzük” – mondta Osier. „Nem várunk, hogy a szervezet adjon immunválaszt.”
Éppen ezért próbálják megérteni a kutatók, pontosan hogyan is dolgozik ez az antitest, hogy aztán az információk segítségével olyan oltást tervezzenek, ami, ha nem is örökre, de hosszú időre immunitást ad a parazita ellen. Ezzel arra késztetnék a szervezetet, hogy
Hasonló elv alapján már a HIV és az RSV vírus ellen is készülnek oltások, Osier pedig bizakodó. „Minél többet foglalkozunk ezzel a módszerrel, annál gyorsabb lesz a kutatás” – mondta. „A jelenlegi megoldások csak rövid távú terápiára alkalmasak, fél évnél tovább nem tudnak biztonságot nyújtani.” Afrikában azonban, ahol a parazita minden napos társa az embereknek, ahol gyakorlatilag bármikor megcsípheti őket egy fertőzött szúnyog, komolyabb és hosszabb távú megoldásra van szükség. Osier és csapatának kutatása egyelőre jó úton halad afelé, hogy ezt a megoldást elhozza az afrikaiak számára.
