Ön és a csapata a vakság gyógyítására használható génterápiás oltást fejlesztett ki. Tudna pár szót mondani arról, hogy működik a módszer pontosan?
Nagyon leegyszerűsítve úgy, hogy a szembe körülbelül százmilliárd, számítógép segítségével létrehozott vírusrészecskét fecskendezünk, ez körülbelül annyi, amennyi idegsejt az agyban található. Ezekkel a vírusokkal genetikus anyagot juttatunk be a szembe. A genetikus anyag egyrészt kifejez egy fényérzékeny fehérjét, ami fényérzékennyé teszi a sejtet. Másrészt bekerül a fehérjével együtt egy címke is, ami minden sejtbe bejut ugyan, de csak ott fejti ki a hatását, ahol az szükséges. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy hol hat ez a fehérje. A vakság során ugyanis a retinában található fényérzékeny sejtek elhalnak, a fehérje más sejteket tesz fényérzékennyé.
Közvetlenül a szembe kell fecskendezni az oltást?
Igen, de ez a szem gyógyításánál egyáltalán nem újdonság, a makuladegenerációs kezeléseknél havonta kell injekciózni a szembe.
Milyenfajta vakságokat lehet ezzel a módszerrel gyógyítani?
Nagyon sokan összekeverik a vakságot a rosszul látással, mi a rosszul látó embereken nem tudunk segíteni, kifejezetten teljesen vak emberekre fejlesztettük ki a génterápiás oltásunkat. Azt mondhatom, hogy a vakságok felét tudjuk kezelni ezzel a módszerrel, azokat, amiknél még megvan a retinát és az agyat összekötő látóideg. Ez nagyon fontos feltétel. A befecskendezett anyagok csak egy bizonyos típusú sejten tudják kifejteni a hatásukat, de ismerünk több olyan sejtet, amikkel tudjuk a vakságot kezelni.
Az elsőnél most folynak a humán kísérletek, a másodikhoz becslésem szerint még 3-4 év kell, és a harmadikhoz is ezen felül 3-4 év. A mi intézetünkben, Bázelben, és máshol a világon is sokféle génterápiás és más módszert fejlesztenek, ezek gyakorlatilag mindenféle vakság kezelését lefedik.
Említette, hogy az első génterápiás oltással már a klinikai kísérleteknél tartanak. Van már bármi eredmény?
A klinikai kísérleteknél az első 1-2 év mindig arról szól, hogy biztonságos-e az adott módszer. A génterápiás oltásunkról azt már tudjuk, hogy biztonságos. További 1-2 év lesz még azt megfigyelni, hogy milyen mértékben lehet fényjeleket létrehozni a sejtekben. Nagyjából félévente értesítenek minket egyébként, hogyan halad a kutatás, mert mi csak a hagyományos kutatási fázist csináljuk, az emberekkel történő kísérleteket már cégek és az általuk megbízott kórházak végzik.
Mi az intézetünkben humán anyagokkal ugyan dolgozunk, pácienseket viszont nem fogadunk. Az intézetünk a Bázeli szemklinikával működik együtt, amely természetesen fogad pácienseket. A kutatási fázis után a terápiát általában kisebb cégek fejlesztik, mint a mi esetünkben is, amiket aztán, ha az emberi kísérletek sikeresek, megvesznek nagyobb cégek.
Hogyan indult a terápia kifejlesztése? Miért indult el ezen a kutatási vonalon?
2001-ben, amikor még PhD-s diák voltam a Berkeley-n, olvastam egy publikációt, ami azt írta le, hogy legyekből kivett génekkel újra fényérzékennyé tettek sejteket. Már akkor elkezdtem azon gondolkodni, vajon ezt el lehet-e juttatni emberekhez is vakság gyógyítására. Ez a technológia aztán végül nem működött, itt 3 génre fejlesztettek ki terápiát, nem bizonyult hatásosnak.
2005-ben aztán olvastam egy másik tanulmányt, amiben leírták, hogy egyetlen gén is elég, ekkor publikálták azt a fehérjét, amivel végül mi is dolgoztunk. Amikor elindítottam a laboromat, egereken kísérleteztünk, megpróbáltuk náluk visszahozni a retina fényérzékenységét. Sikerrel jártunk, kimutattunk fényérzékenységet a retinában és az agyban, és viselkedési választ is el tudtunk érni. 2010-ben a Science folyóiratban jelentettünk meg egy tanulmányt arról,
Tavaly decemberben kapta meg a génterápiás oltást az első ember Londonban, azóta pedig összesen öt ember szemébe injekcióztak, négy esetben Londonban, egyszer pedig Párizsban. Hamarosan az Egyesült Államokban is lesznek páciensek, itt Pittsburghben indul majd el a klinikai fázisa a kutatásnak. Ha egy terápia működik, a teljes kifejlesztésére általában 15-20 év elég, mi a tizennegyedik évünknél járunk jelenleg. Az elején rengeteg technikai problémával néz szembe mindenki, aztán pedig cégekre van szükség, akik finanszírozzák a kutatásokat és kórházakkal együtt dolgozva eljutnak a terápia engedélyeztetésére.
Említette, hogy önök nem folynak bele a klinikai kísérletekbe és a génterápiás oltás konkrét alkalmazásába sem. Ennek ellenére meg lehet saccolni, hogy mikor lesz ebből tényleg mindenki számára elérhető eljárás?
Ezt nem lehet megmondani, mert olyan ismeretlen faktorok is szerepet játszanak, amiket nem mi tudunk befolyásolni. Egy szemben ható génterápia egyébként már van engedélyezve a piacon, ez kevesebb embernél használható, de már elérhető, így az út, mondhatjuk, ki van kövezve. Szinte biztos, hogy a szem, a fül és a gerinc génterápiájában lesz a következő tíz évben a legnagyobb fejlődés. A génterápia az orvostudomány harmadik nagy forradalma, az első a kismolekulák felfedezése volt, ilyen például az aszpirin, a második az antitesteké, a harmadik pedig a génterápia, amit egyre több betegségben használhatunk.
Mi volt a legnagyobb kihívás a módszer kutatása közben?
Mindenképpen az, hogy
Ez részben azért volt így, mert régebben létezett egy teljesen más génterápiás módszer, nem az, amit most használunk, arról viszont kiderült, hogy nem biztonságos. Rengeteg cég tett bele nagyon sok pénzt, és mégsem működött.
Az általunk is használt új vírusoktól indult be újra az egész. Az elején mindenki azt mondta, hogy senkit nem fog érdekelni a dolog, cégektől nem fogunk tudni támogatást szerezni, az egész egy óriási fantazmagória. Ma sok cég van, ami csak ezzel foglalkozik, most már könnyebb kutatásra pénzt szerezni, ha keresünk, általában találunk befektetőket. De tíz évvel ezelőtt nem így volt, ki kellett tartani. De ez az egész orvostudománnyal így van: ha új irányban indulunk el, mindig szembeszélben megyünk.
Kiemelt kép: IOB communications / Wikipedia
