Magyarország múmiaszakértő-berkekben igazán híres a váci Fehérek templomában talált, összesen 265 természetesen mumifikálódott test miatt, de ez eltörpül a palermói kapucinus kolostor földalatti folyosóiban elhelyezett gyűjteményhez képest. A járatokban – amiket helytelenül csak katakombáknak szoktak hívni – több mint 600 koporsó és 1200 test fekszik, áll, vagy függ a falon, több mint háromszáz év helyi temetkezési sajátosságait felvonultatva. Az elképesztő mennyiségű lelet olyan lehetőséget nyújt a különböző kutatási területek számára, ami gyakorlatilag felbecsülhetetlen: a múmiákon és más emberi maradványokon történelmi, irodalmi, ikonográfiai, paleopatológiai, régészeti, antropológiai kutatásokat lehet végezni, és részleteiben feltárni egy olyan kort, amiről még mindig nagyon keveset tudunk.
Ezernyi test függ a falakon
„A palermói katakombák egyrészt azért különlegesek, mert találhatunk bennük természetes mumifikáción átesett, valamint mesterségesen készített testeket is” – mondta a 24.hu-nak a Múmiák a középpontban konferencián Dario Piombino-Mascali antropológus, a palermói múmiák kutatója. „Másrészt rendkívül sok van belőlük, több mint 1200 a falakon függ, 665 koporsó pedig még mindig feltáratlan, valószínűleg ezekben is maradványok találhatók.”
A testek az antropológiai információkon túl arról is rengeteget mesélnek, hogyan fogták fel a halált a korabeli emberek: a koporsók szimbólumai az örök körforgást (saját farkába harapó kígyó), a halál három szakaszát (pillangó) jelképezik, vagy éppen azt, hogy mindenkinek meg kell halnia egyszer (koponya).
A kapucinus kolostor múmiáit nem úgy helyezték örök nyugalomra, mint a fáraókat, hanem nagy részüket szó szerint a falra akasztották, hogy aztán a családtagok és a távolabbi rokonok is visszatérhessenek látogatni őket, együtt imádkozni velük. „A múmiákat egy nagyon speciális eljárással készítették elő, először kiszárították, majd felakasztották őket a falakra. Az egész jelenség ad egy nagyon szép képet arról, hogyan viszonyultak a korabeli emberek a halálhoz. Ez azért fontos, mert a szeretteiket mumifikáltatták, méghozzá úgy, hogy közszemlére tették őket a falakon” – mondta a szakértő.
Az első ember, akit a kolostor folyosóin helyeztek örök nyugalomra, egy szerzetes, Silvestro of Gubbio volt 1599-ben. Azért kellett ehhez a módszerhez folyamodni, mert a kolostor temetőjébe már nem fért el több ember, telítődtek a temetkezési lehetőségek. A szerzetes testét ezért mumifikálták, majd levitték a száraz levegőjű, hűvös katakombába, és ott is hagyták. Később egyre több elhunyt szerzetest temettek mellé, majd hamarosan státuszszimbólummá vált, ha valaki itt hajthatta örök nyugalomra a fejét.
Az itt található múmiák különlegesek, nemcsak a történelmi jelentőségük, hanem a balzsamozási technika miatt is. „1835 után úgy készítették a múmiákat, hogy beléjük injekciózták a szükséges kémiai vegyületeket, például arzént és higanyt, néhány korábbinak viszont a belső szerveiket is eltávolították. Őket hívjuk egyébként mesterséges múmiáknak. Aztán vannak természetesen előkészített múmiák is, ekkor a testet egy speciális szobába helyezték, amely kőből és terrakottából készült, és nagyjából egy éven keresztül itt hagyták. Az egy év lejárta után kitették a kertbe, lemosták ecettel a bőrt, felöltöztették, aztán feltették a falra” – magyarázta Dario Piombino-Mascali.
A pislogó Csipkerózsika nyomában
Az utolsó szerzetes, akit a katakombákba helyeztek, Riccardo testvér volt 1871-ben. 1880-ban aztán hivatalosan is lezárták a folyosókat, nem lehetett többet temetkezési helyként használni őket, törvény tiltotta, hogy bárki így tegyen. Ennek ellenére a temetkezések folytatódtak, de ekkor már tényleg csak olyan híresek és gazdagok kerültek le ide, akik meg tudták fizetni, hogy kijátsszák és megkerüljék a törvényeket. Közéjük tartoznak az egyik utolsó ide helyezett múmia, Rosalia Lombardo szülei is, akiknek lánya alig kétévesen hunyt el tüdőgyulladásban.
Sokáig nem tudták, minek köszönhető a kivételes állapot. Végül Piombino-Mascalinak sikerült felkutatnia a bebalzsamozó leszármazottait. „A család megtartotta magának a kéziratot, és sokáig nem is kerestük komolyabban. Először 1999-ben láttam a gyerekmúmiát, majd 2007-ben néhány hétre Palermóba költöztem. Ez volt az első kutatásom a kislánnyal kapcsolatban, és szerencsére nagyon rövid idő alatt sikerült megtalálnom a bebalzsamozó családját.”
Rosalia Lombardo testét a korszak híres balzsamozója és preparátora, Alfredo Salafia készített elő, méghozzá annyira jól, hogy ma is az egyik legjobban fennmaradt múmiának tartják. Persze nem kellett évezredekig átvészelnie, 1920-ban hunyt el, de a mai napig annyira élethű, hogy amikor a kutatók egy kicsit megmozgatták a koporsót, amiben fekszik, a látogatók azt hitték, hogy a kislány pislog, pedig csak máshogy érte a fény. 2014-ben aztán Piombino-Mascali lerántotta a leplet a városi legendáról: nem Rosalia pislog, csak a fény vetül rá másképp, és egyébként sem volt soha teljesen csukva a szeme.
2009-ben kiderült, hogy a kislány teste kezd megrongálódni, különösképpen a fény volt rá rossz hatással, ezért a kutatók a katakombák egy szárazabb, sötétebb részére vitték, és olyan üvegkoporsót készítettek neki, amelyen van egy, a napfény bejutását megakadályozó filter is. A 2007-ben indult Szicíliai Múmiaprojekt (Sicily Mummy Project) szakértői egyébként is szélmalomharcot vívnak a kapucinus szerzetesekkel azért, hogy meg tudják védeni a katakombákban található múmiákat.
Küzdenek a szerzetesekkel a katakombák megmentéséért
„A katakombák már sokkal nedvesebbek, mint korábban voltak, magasabb a páratartalom” – magyarázta Piombino-Mascali. „Ráadásul az egész struktúra megváltozott, a kapucinus szerzetesek lezártak néhány olyan járatot, amelyeken keresztül járt a levegő. Ezeket a járatokat a múmiák hosszú távú állapotmegőrzésére szánták az elődök. Most nagyon nehéz megőrizni a múmiák megfelelő állapotát. Egyelőre egyetlen múmián végzünk vizsgálatokat, a legértékesebben, a kislány maradványain, amit üvegvitrinbe is tettünk, de próbálunk beszélni a szerzetesekkel annak érdekében, hogy a többi testet is megvizsgálhassuk rendesen, és fenntarthassuk az utókornak.”
A szakértő elmondta, hogy a szerzetesek nagyon nehezen engednek, ha a maradványokról van szó, és annak ellenére, hogy a kutatók is úgy gondolják: a múmiáknak a folyosókon kell maradniuk, közben újra kell alkotniuk a megfelelő körülményeket is ahhoz, hogy a testek fenn tudjanak maradni ilyen állapotban. „Már az is sokat segítene, ha légkondicionáló rendszert építhetnénk be, és nem is lenne drága” – magyarázta. „De össze kell szedniük rá a pénzt, és próbálom meggyőzni őket, hogy erre fordítsák a beérkező összegeket.” Szerencsére most már a szerzetesek is hajlanak a közös megoldásra, de korábban sokkal kevésbé voltak együttműködők.
Pedig fontos kutatások zajlanak már most, ilyen körülmények között is a múmiákon: az egyik legújabb felfedezés, hogy az egyik múmiának Marfan-szindrómája volt. Ez egy ritka genetikai betegség, legjellegzetesebb tünetei a vázrendszeri eltérések, a betegek életére mégis a súlyos szív- és érrendszeri elváltozások jelentik a legnagyobb veszélyt. A legújabb kutatások a gyerekmúmiákon zajlanak: a katakombákban van egy speciális kamra, amit csak gyerekmúmiáknak tartottak fenn, itt 40 gyerek maradványai találhatók, de a folyosókon is vannak még kiskorúak. A szakértők keresik még a fogkő és a különböző foglepedékek nyomait, valamint nemsokára
Ennyi múmiát viszont valószínűleg még évtizedekig tudnak kutatni a szakértők – nemcsak Palermóban, de Szicíliában egyébként is rengeteg található belőlük. A kapucinus szerzetesek katakombái pedig szerencsére egyelőre szabadon látogathatók, de csak azoknak ajánljuk őket, akik nem ijednek meg egykönnyen: a mumifikálódott testek ugyanis itt tényleg minden falról a látogatók fölé magaslanak.
