A „hétmagyarnak mondott fejedelmi személyek” Álmos vezérrel az élen az oroszok földjéről, azok bőséges adóival és ajándékaival megrakodva értek a hungi részekre. AZ első helyet, amit ott elfoglaltak Munkácsnak nevezték annak emlékére, mennyi munkával, vesződséggel jutottak el céljukhoz, Attila örökségéhez Szittyaországból.
Mesélünk
Ezt követően Hung várát foglalták el, majd Álmos vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Anonymus szerint „Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének, összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon”.
Innen folytatjuk történetünket a névtelen jegyző nyomán, aki részletesen előadja a Kárpát-medence elfoglalását. Félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Salán fenyegette, gúnyolta Árpádot
Az Úr 903. esztendejében Árpád vitézei elfoglalták a Tisza és a Bodrog közé eső területet Ugocsáig, Borsova várát ostrommal vették be. Látva a föld termékenységét, a vad bőségét és a folyók gazdagságát, szerfelett megkedvelték a környéket.
A terület azonban nem volt gazdátlan, a magyarok már Hung várát is a bolgár származású, a környék lakossága által rettegett Salán vezér tisztjeitől hódította el. Minél több vereségről, övéi futásáról érkezett hír, a Nagy Kán leszármazottjának annál inkább cselekednie kellett. Kezet emelni azonban nem mert Árpád népére, inkább „bolgár szokás szerint” követeket küldve elkezdett fenyegetőzni. Érdemes hosszabban idézni a krónikást:
Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte, embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, kik is hát ők, és honnan jöttek, hogy ilyen dolgokat mertek elkövetni. Egyúttal megüzente nekik, hogy gonosz cselekedeteiket tegyék jóvá, és a Bodrog folyón semmi esetre át ne merjenek jönni, mert különben ő maga kerekedik fel a görögök és bolgárok segítségével, és gonosz cselekedetüket megtorolva, alig ereszt el majd közülük csak egyet is, aki hazájába visszajutva hirdethesse az örömöt, hogy megmenekült.
Higgadtan reagált
A magyarok vezére viszont nem mutatott gőgöt, sőt tisztességgel válaszolt a követeknek, mikor azok harmadnapra színe elé álltak és előadták uruk dölyfös üzenetét.
Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig, ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyóig elterülő földet.
Ezen felül kérte még, hogy Salán önszántából küldjön neki két korsót tele Duna vizével és egy nyalábot „Alpár homokjának a füvéből”, hogy meglássa, édesebb-e a szittya tájak füvénél, a Duna vize jobb-e a Don vizénél.
Árpád is elküldte követeit
Ezt követően gazdagon megajándékozta a követeket és útjukra bocsátotta őket, majd tanácsot tartván övéivel maga is követeket menesztett Salán vezérhez, küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst.
A két előkelő származású küldött, Ond és Ketel mellé adott egy rendkívül serény vitézt, Tarcalt, az ő feladata a kémlelés volt. Ki kellett fürkésznie a Bodrogon túli földek minőségét, majd hamar visszafordulnia a hírrel. Innen folytatjuk történetünket.
