A természetes és mesterséges környezet és az emberi észlelés kapcsolata évezredek óta lenyűgözi a filozófusokat, tudósokat. Manapság egyre több interdiszciplináris vizsgálat igyekszik megfejteni, a kognitív folyamatok milyen kapcsolatban állnak az észlelés tárgyával, a minket körülvevő anyagi világgal.
Spanyol tudósok forradalmian új vizsgálatsorozatot hajtottak végre, amelyben a tárgyfejlődés, az emberi észlelés és a társadalmi változások lassan átalakuló kölcsönhatását igyekeztek igazolni és feltérképezni. Kutatásuk eredményéről a Nature társlapjában, a Scientific Reportsban számoltak be nemrégiben.
Hasonló evolúciós változás
Vizsgálatuk alapját őskori és ókori kerámiák képezték, és a rájuk irányuló észlelési folyamatokat analizálták. A szemmozgásokat szkennelve tudták megállapítani, milyen irányban, mely részleteket, milyen sorrendben és hosszan tekint át a szem, a kapott információkat az agynak továbbítva. A kerámiák elkészülésének kora, díszítése és egyéb jellegzetességei a társadalmi átalakulások tükörképeiként szolgáltak.
Vizuális viselkedésünk – a szemmozgások mintázata, eloszlása – a társadalmi szerkezetváltozások evolúciós trendjét követi: a kerámiák készítői az egymást követő kulturális korszakokban másként viszonyultak a termékek vizuális szerkezetéhez, főként a díszítéséhez. Algoritmusok segítségével a tudósok le tudták írni, mik azok a „kiugró” vizuális részek, amelyeket a szem rendszeresen felkeres, azaz melyik kerámiastílus milyen vizuális válaszokat vált ki.
A kísérletsorozatban összesen 113 személy vett részt, akik eltérő stílusú, társadalmak által használt cserépedényeket tekintettek meg. A kerámiák mind replikák voltak, azaz igen jellegzetes és könnyen megkülönböztethető kultúrák által alkotott, régészeti ásatásokból származó edények hiteles másolatai, kiküszöbölendő a korukból és a rajtuk lévő hibákból, sérülésekből fakadó olyan egyéni jellegzetességeket, amelyek elterelhetik a figyelmet.
A kerámiák négyezer év fejlődését szemléltették. Valamennyien az Ibériai-félsziget északnyugati csücskén elhelyezkedő Galiciából kerültek elő, ám olyan kultúrákhoz tartoztak – mint például a harangedényes kultúra –, amelyek Európa-szerte elterjedtek. Az eredmények szerint – ahogy azt a hipotézis is sugallta – a vizuális viselkedés hasonló evolúciós változást követ, mint amelyek az adott edényeket megalkotó, egyre komplexebb társadalmakat formálják.
Párhuzamos evolúció
A szemmozgások jelentik a legobjektívebb bizonyítékot a kognitív folyamat, az anyagi fejlődés és a társadalmi komplexitásban bekövetkező változások párhuzamos evolúciójára
– állítja a kísérlet vezető kutatója, Felipe Criado-Boado, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács Santiago de Compostela-i Örökségtudományi Intézetének tudósa. A kutatás járatlan területre vezetett, a neuroarcheológia új, interdiszciplináris tudományágához, amely az idegrendszer tudományát a humán paleontológiával, a régészettel, illetve más társadalom- és humántudományokkal kombinálja.
„A különböző kerámiastílusok vizuális szembetűnősége eltérő vizuális válaszokat vált ki. A kerámiák a korabeli embereket körülvevő anyagi világ fontos részét képezték. Ez az oka annak, hogy egy ilyen típusú vizsgálat nem pusztán keresztülvihető, de igen jelentős eredményekre vezethet” – állítja Felipe Criado-Boado.
Luis M. Martínez, a tanulmány társszerzője, az alicantei Idegrendszer-tudományi Intézet szakértője az agyi folyamatok felől igyekszik megvilágítani a problémát: „Agyunkban idegi áramkörök, egyfajta térképek találhatók, amelyek személyes és közvetlen terünket képezik le. Ezek határozzák meg annak módját, milyen szociális kapcsolatokat építünk, s milyen viszonyban állunk a körülöttünk lévő világgal. Az ilyesfajta kísérletekkel azt mutatjuk meg, hogy e reprezentációkat az eszközkészítés és más kulturális termékek használata is befolyásolja; felfedeztük, hogy ezek igen gyorsan beépülnek a neurális térképünkbe, testsémánk részei lesznek, mintha egyfajta kiterjesztései lennének. E kísérletek egyértelműen demonstrálják, hogy igen jelentős a kulturális változások és az agy formálhatóságának kölcsönhatása, amely
új perspektívába helyezi azt, hogy az agy miként irányítja a kulturális értékek, hiedelmek és szokások átvitelét.
Vízszintesről a függőlegesre
A vizsgálatban összesen 15, kronologikus sorrendben elhelyezett kerámiát tettek a kísérleti alanyok elé. Ezek öt különböző stílushoz, kultúrához voltak sorolhatók, és egyre fejlettebb galiciai társadalmakban készültek. Mint említettük, mindegyik kerámiakultúra máshol is jelen volt Európában, a harangedényes kultúra például a Brit-szigetektől Marokkóig, az európai kontinens atlanti-óceáni partvidékétől a Duna völgyéig terjedt, így Magyarországon is ismert, bár itt valamivel később – a kora bronzkorban – jelent meg, mint más régiókban.
Széleskörű elterjedése – ahogy ezt nemrégiben több kutatás is alátámasztotta – a kulturális diffúzió mellett a migrációval és populációcserével is magyarázható. A többi stílus is nagy területekre jellemző, vagy olyan jellegzetességeket mutat, amelyek hasonlóak az egykorú kultúrák termékein megfigyelhetőkhöz. A kerámiákat, mint vizuális ingereket fényképeken, illetve rajzokon mutatták meg az alanyoknak.
A szemmozgásokat és azok leggyakoribb szórását sűrűségi, avagy vizuális „hőtérképen” ábrázolták a kutatók, jelezve, hogy mely területeket és mozgási irányokat részesített előnyben a kísérletben résztvevők többsége. Nem csupán az derült ki világosan, hogy a kerámiadíszítések vizuális figyelmet vonzó központja eltér, de a díszítések formájához, elrendezéséhez kapcsolódva a vizuális viselkedés is különbözött. A fényképeket használó első kísérletet követően rajzokon megmutatott kerámiákkal is reprodukálni tudták a tudósok ugyanezt az eredményt.
Több metódust – köztük a második kísérletben a dekorációk eltávolítását – is alkalmaztak, hogy ellenőrizzék a fentieket, s ezek mind alátámasztották a kezdeti megközelítést. Végig egyértelműen megmutatkozott, hogy
a neolitikus földművelő közösségektől az őskor végének, az ókor kezdetének hierarchikus arisztokratikus társadalmaiig, így a harangedényes kultúra koráig.
Négy csoport
A vizsgálatba bevont 113 személy három kísérleti fázison át összesen 138 kísérleti szituációban vett részt. Az első kísérletbe bevontakat négy csoportra osztották: az első csoport a kutatás tárgyát és metódusát ismerő szakértőkből (a kutatók kollégáiból) állt, a második a kísérleti eljárást nem ismerő, a tárgyakat ellenben behatóbban tanulmányozó régészekből, a harmadik kerámia-szakértőkből és készítőkből, a negyedik eltérő hátterű, lakóhelyű és képzettségű átlagemberekből.
A kontrollkísérletekben 36, illetve 34 személy vett részt, az utolsó és az első kettő kísérleti fázis résztvevői között nem volt átfedés. A kísérletek eredményét nem befolyásolta a mintaként szereplő csoportok eltérő összetétele, sem az életkori, nemi különbségek, illetve az, hogy fényképen vagy rajzon vették szemügyre a tárgyakat az érintettek.
Nem csupán a díszítések: a kerámiák használata és formája is sokféle volt, akadtak köztük vázák, urnák, lábasok, nagyobb tárolóedények. A vizsgálatban szereplő korszakok a középső újkőkorszaktól, több, jól megkülönböztethető társadalmi-kulturális átmenettel, a háztartáson, családon nyugvó, viszonylagosan egyenlőségelvű közösségektől az arisztokratikus, hierarchikus formákon át a komplexebb államszervezetekig terjedtek. A kísérletet a Santiago de Compostela-i Egyetem pszichológiai tanszékének laboratóriumaiban folytatták le.
Mit hoz a jövő?
A kutatás szerint az emberi vizualitás aktív befogadóként viselkedik a megfigyelt tárgyak esetében, azaz a megfigyelők és a környezet anyagi szerkezete között kognitív összekapcsolódás áll fenn. „Feltehető, hogy tárgyak (ez esetben a kerámiák) formája és a vizuális felfedezés mintázata a történelem során megváltozott, s ugyanolyan módon kapcsolódik a viselkedéshez, mint a társadalmi szférához, beleértve a társadalomnak a fejlettebb, összetettebb formák felé történő fejlődését”, állítja Criado-Biado.
A kutatás azt is megmutatta, hogy a technológia az emberi élet szellemi vonatkozásainak lényeges tényezője, amely napjaink innovációját és technológiai változásait is új megvilágításba helyezi.
Becslések szerint 2020-ra világszerte már 100 milliárd szenzor gyűjt mindenféle információt, és dolgozza fel digitálisan, egymással összeköttetésben, egy hatalmas emberi elme funkcióit felmutatva.
Ha e jóslat beválik, a jövőre nézve is hasznos lehet a kognitív folyamatok és az anyagi kultúra történelem alatti változásainak kutatása, mivel ez azt mutatja meg, miként támaszkodnak az emberek a képekre, amelyek segítenek kollektív tudatot alkotni a világról.
Természetesen további vizsgálatokra is szükség van ahhoz, hogy a kulturális evolúció és az emberi agy kapcsolatának más aspektusait is fel tudják tárni a tudósok, az ehhez szükséges interdiszciplináris kutatásokat már elkezdték tervezni.
Kiemelt kép: iStockphoto
