Jó pár éve, hogy az úgynevezett E-számok közellenséggé váltak, ami nem is csoda, hiszen szinte a csapból is az folyik, micsoda kemikáliákat, mérgező vegyületeket rejtenek az élelmiszeripari termékek, amelyek „tele vannak E-vel”. Ráérzett erre a marketing is, egyre a boltok polcain több „E-mentes” terméket találunk, ami a folytatásból kiderül: önmagában vicc.
Amikor a csapból is az folyik kifejezést használtunk, nyilván nem tudományos munkákra gondoltunk, hanem a napi 24 órában ránk ömlő életmódtippeket osztogató posztokra, cikkekre, műsorokra.
Valójában mit is jelentenek az E-számok, és van-e okunk aggodalomra velük kapcsolatban? Erről kérdeztük Dr. Lente Gábor egyetemi tanárt, a PTE TTK Általános és Fizikai Kémiai Tanszékének vezetőjét. A professzor március végén tartott előadást a témában a Magyar Természettudományi Társulat konferenciáján.
A szalicil nem is kaphat E-számot
Az E-számok az Európai Unióban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok kódjai, magyarán különböző anyagok jelölésére szolgálnak. Mint az irattárban, ahol a nyilvántartás egyszerűsítésére a dokumentumok nem terjengős címükkel, hanem valamilyen rövid jelzéssel szerepelnek.
Az élelmiszerek összetevőit soroló címkéken egyszerűen fizikailag nincs annyi hely, hogy mindent pontosan kiírjanak, ezért használják ezeket a kódszámokat a termékek csomagolásán. Őszintén szólva az átlagembernek teljesen mindegy is, hogy tartósítószerként nátrium-metil-parahidroxibenzoátot lát, vagy E219-et.
E-számot csak olyan anyag kaphat, amelyet az unió szakértő testületei alapos vizsgálat után biztonságosan alkalmazhatónak ítélnek. Tévedés, hogy az E-számmal jelölt vegyületek károsak lennének, sőt ennek épp ellenkezője igaz, máskülönben nem kapnák meg a szükséges engedélyeket.
Kiváló példa a minden konyhában megtalálható, tartósításra használt befőzési szalicil: nem kapott E-számot, mert megbukott a teszteken, kiváltására léteznek sokkal biztonságosabb anyagok
– mondja a 24.hu-nak a professzor.
Az oxigén is E-szám
Nem kell mindig és mindenhol a sumákságot keresni, és semmit nem szabad elhinni csak azért, mert a szomszéd azt mondta. Íme néhány teljesen hétköznapi vagy élettanilag fontos anyag, amit E-számként nyilvánvalóan kizárnánk az életünkből:
- E948 – oxigéngáz, ami nélkül 2-3 perc alatt meghalunk;
- E330 – citromsav, a citrom ízanyaga;
- E1510 – etil-alkohol, minden alkoholos ital szíve és lelke;
- E1100 – amiláz, az emberi nyál egyik alkotóeleme;
- E300 – aszkorbinsav, azaz C-vitamin;
- E101 – B2-vitamin;
- E306 – E-vitamin;
- E160d – karotin, ez adja például a sárgarépa színét.
Ecet vagy E260?
Ha olyat eszünk, aminek nincs E-száma, azt kizárólag bizalmi alapon tegyük
– idéz egy ismert amerikai toxikológust Lente Gábor, de hozzáteszi, ez így nem teljesen igaz, hiszen például a kősónak nincs E-száma, mégsem hiányozhat egyetlen ételből sem.
Azt sem mondhatjuk, hogy az élelmiszeriparban alkalmazott minden segédanyag teljesen ártalmatlan, ám ezeket a kockázatok ismeretében mennyiségi korlátok közé szorítják, így már tényleg nincs mit tartani tőlük. Érdemes megemlíteni, hogy vannak táplálkozási szempontból teljesen értelmetlen segédanyagok is, mint mondjuk a színezékek.
A professzor egy E-mentes ketchup címkéjével világítja meg az egész téma fonákját. Ezen azt olvashatjuk, hogy a csomagoláson látható jelölés azt jelenti, a termék „mentes minden E jelzésű adalékanyagtól”, és valóban, lejjebb az összetevők között paradicsomot, cukrot, ételecetet, étkezési keményítőt, sót és fűszerkivonatot találunk.
Érdemes viszont tudni, hogy ha valaki nem akarja kiírni az ételecetet és a keményítőt, akkor ezt tünteti fel helyette: E260, illetve E1400-E1452 a keményítő fajtájától függően.
Kiemelt kép: Kummer János /24.hu