Az ember ősi törekvése a természet erőinek leigázása, folyamatainak befolyásolása saját érdekében, és ebben egyre sikeresebb. Amire korábban vallások épültek, varázsigék és szertartások születtek, Közép- és Dél Amerikában akár embert is áldoztak, ma már csak pénz kérdése: az „esőcsinálás”.
Legutóbb a Srí Lanka-i hatóságok számoltak be róla, hogy teszt jelleggel 45 percig szakadó záport hoztak létre mesterségesen az ország legtöbb vízierőművének otthont adó hegyvidéki területén. A cél a száraz évszakban nem ritka áramkimaradások elkerülése és a tiszta víz biztosítása aszályos időszakok alatt.
Tényleg ott és akkor csapoljuk meg az eget ahol és amikor akarjuk? Hogyan lehet mesterséges esőt előidézni? Erről kérdeztük Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát.
Felturbózzák a felhőt
Az „esőcsinálás” nem forradalmi újdonság, a technológia már több évtizede ismert. Gazdaságossága azonban megkérdőjelezhető, így leginkább a szovjet érdekszféra országai kísérleteztek vele, ahol nem a hatékonyság volt a lényeg, hanem hogy a halódó nyugat képébe dörzsölhessék: mi ezt is tudjuk.
Az eljárás lényege, hogy egy már meglévő gomolyfelhőbe jellemzően ezüst-jodidit (Srí Lankán emellett szárazjeget és sót használtak) juttatnak, ami katalizálja a csapadékképződést
– mondja a 24.hu-nak a szakember.
Leegyszerűsítve arról van szó,hogy a feljuttatott részecskék egy természetes folyamat eredményeként kavarogni, ütközni kezdenek a felhőben, miközben egyre nagyobb vízcseppek tapadnak rájuk. Amikor annyira meghíznak, hogy legyőzik a felhajtóerőt, esőként a talajra hullanak.
Ezüst hull az égből
Ebből ugye logikusan következik, hogy csontszáraz időben, derült égbolt esetén nem működik az „esőcsinálás”. Nyugodt légköri feltételekre van szükség, nem fújhat erős szél, és természetesen vaskos felhők formájában adott legyen a levegő nedvességtartalma.
A vízcseppekkel természetesen a feljuttatott anyag is a földre kerül, „ezüst hullik” az égből, de nyilván elenyésző mennyiség, nem érdemes nemesfémért vödrökbe gyűjteni a mesterséges esőt. Az összetevők a környezetre ártalmatlan anyagok, de ez nem volt mindig így, a korábbi évtizedekben az élővilágra rendkívül káros ólom-jodidot használtak katalizátorként.
Laikusként persze felmerül, milyen hatása lehet, ha ily módon nyúlunk bele a természet folyamataiba azzal, hogy gyakorlatilag kivonjuk a levegő nedvességtartalmát? A meteorológus viszont megnyugtat:
A légkör méreteihez képest apró kis pontnyi részt befolyásolunk, egy-egy mesterséges eső létrehozására alkalmas gomolyfelhő nagyjából 100 négyzetkilométernyi területet fed le.
Méregdrága krumpli nőne
Érdekesebb, hogy vajon megéri-e? Nem ismerjük a Srí Lanka-i költségvetést, de össze tudjuk hasonlítani a magyar jégesőmentesítő hálózattal, itt ugyancsak ezüst-jodidot juttatnak a levegőbe a jégkár megelőzéséért, de nagyságrendekkel kevesebbet, mint mesterséges esőhöz. Az országos rendszer évi 1,5 milliárd forintba kerül, az összes generátor működtetése óránként egymillió forintot emészt fel.
Az ezüst jodid drága, plusz a repülőgép költségei, és bár forintosítani nem tudjuk, de hazai viszonyokat tekintve megyényi kukoricatáblák öntözése mesterséges csapadékkal nyilvánvalóan ráfizetés. Sarkítsuk ki, miért is ne: több ezer forintért lehetne csak eladni a krumplit, amit mesterséges esővel locsoltak.
Kényszerhelyzetben viszont, ha például a lakosság ivóvízellátása a tét, a pénz nem számít: lokálisan segítség lehet a mesterséges eső
– emeli ki Molnár László.
Esőcsináló vulkán
Visszatérve Srí Lankára nem rossz kombináció: megöntözték a teaültetvényeket, a víz nagy részét tározók fogták fel, ezek ivóvizet biztosítanak és áramot termelnek. Megismételve, hogy nem ismerjük a pénzügyi hátteret, de akár olcsóbb is lehet, mint a három komponenst egyenként működtetni.
Egy tavalyi felvétel szépen megmutatja, hogy nemcsak az ember, de a természet is képes a meteorológiai viszonyoktól függetlenül esőt előidézni:
A Krakatau 2018-as kitörését látjuk, a vulkánból származó részecskék súrlódása villámokat és dörgést generált, és mivel a tengerbe ömlő láva nagy mennyiségű vizet forralt a légkörbe, megeredt az eső: a tűzhányó komplett zivatart generált. Az más kérdés, hogy akit ez elkap halál fia, még a bőrt is lemarja róla.
Vulkánkitöréseknél ez nem ritka, de a szárazföld belsejében csak úgynevezett száraz zivatarokról beszélhetünk, ahol dörög és villámlik, de a csapadékképződéshez ott nincs elegendő nedvesség a levegőben. Ugyanez történhet kiterjedt erdőtüzeknél, ott a felszálló füst részecskéi idézik elő a jelenséget.
Kiemelt kép: iStock
