Az emberiség a történelem előtti időktől kezdve igyekezett legyőzni a fájdalmat, és léteztek is mindenféle természetes fájdalomcsillapító szerek, amelyek több-kevesebb hatékonysággal képesek voltak enyhíteni a kínokon. Az egyik legismertebb volt ezek közül a fűzfa kérge, amelynek hatóanyaga, a szalicilsav valóban erős fájdalomcsillapító hatással rendelkezik.
A könnyebb kiejthetőség
A nagy változásra a század végéig kellett várni. Ekkorra már évtizedek óta ismert volt a szalicilsav egy változata, az acetilszalicilsav, amelynek kitűnő, a lázat és fájdalmat csillapító hatását a század második felében kiterjedt vizsgálatok is igazolták. Stabil eredményt hozó és nagyüzemi mennyiségben alkalmazható előállításának módját azonban csak 1879-ben fedezte fel egy Felix Hoffmann nevű német vegyész, aki a Bayer gyógyszergyár egyik laboratóriumában kísérletezett.
A vállalat rögtön meglátta a termékben rejlő lehetőséget, és a jól csengő Aspirin (az a az acetil, spir a szalicilsav német névéből származott, az in végződést pedig a könnyebb kiejthetőség miatt tették hozzá) néven be is nyújtotta a vonatkozó szabadalmi kérelmet.
Meghódította a világot
Ezt ugyan Németországban nem fogadták el, mert egy német és egy francia vegyész is joggal állította, hogy hosszú évekkel korábban szintetizált már acetilszalicilsavat, de Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban befogadták a szabadalmi kérelmet, a Bayer pedig nekilátott, hogy piacra dobja a terméket.
Az első nagy tömegben elérhető, függőséget és komoly mellékhatásokat nem okozó láz- és fájdalomcsillapító óriási népszerűségre tett szert, és nem sokkal később, az első világháború, illetve a spanyolnátha-járvány idején is milliószámra enyhítette a páciensek szenvedését.
