A kutatók a 2017 szeptemberében megsemmisült Cassini űrszonda adatait elemezték – írja az IFLScience. A Christopher Mankovich, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa által vezetett csapat arra jutott, hogy
A bolygók forgási sebességének vizsgálatakor a kutatók gyakran a mágneses tereket tanulmányozzák. Ha az érintett égitest mágneses mezeje és forgási tengelye nincs összhangban, a mágneses terek naponta ismétlődő rádiójeleket bocsátanak ki magukból. Ez a módszer ugyanakkor a Szaturnusznál a mező és a tengely igazodása miatt nem alkalmazható. A szakértők ezért a gázóriás gyűrűinek tanulmányozásával derítették fel a bolygó forgási periódusát.
Ahogy a Szaturnusz forog, a gyűrűk közt apróbb eltérések keletkeznek a gravitációban, ezt vizsgálva pedig következtetni lehet a bolygó rotációjára. Ezen elképzelést először 1982-ben vetették fel, ugyanakkor egészen a Cassini vizsgálatáig nem volt lehetőség az efféle elemzésre.
Az 1997-ben felbocsátott Cassini hosszú időn át tanulmányozta a Szaturnuszt és holdjait. A szerkezetet missziója végén a Szaturnusz légkörébe irányították, ahol aztán elégett, így a kutatók megóvhatták a környező, potenciálisan lakható holdakat a szennyeződésektől.
Kiemelt fotó: Pixabay
