Január 6. vízkereszt napja nagyon fontos határpont a befelé forduló, elmélyült karácsony és a víg mulatozást jelentő farsangi időszak között, emellett önmagában is fontos ünnep. Húsvét mellett karácsony a legfontosabb keresztény ünnepkör, a megtestesülés misztériuma: előbbi adventtel kezdődik, csúcspontja december 25., Jézus születése.
A keresztelés
Jézus Jordánban való megkeresztelése szimbolikus tett, közösséget vállalt a bűnös, a keresztség megtisztító erejére szoruló emberrel. Miután Keresztelő Szent János fejét a vízbe merítette:
És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
Jézus ezek után kezdte meg tanítását, és azért keresztelhet a Szentlélekkel, mert ő a Fiú, aki minden hatalmat és kiváltságot megkapott az Atyától. Maga a Szentháromság jelent itt meg az emberiség előtt. A keresztelésből adódik az ünnep magyar, vízkereszt elnevezése is, ezen a napon a papok ünnepélyesen vizet és tömjént szentelnek.
A háromkirályok
Keleten Jézus keresztsége maradt az ünnep fókuszában, nyugaton azonban amellett, hogy a vízszentelés szertartása is megmaradt, inkább a napkeleti bölcsek látogatása került az ünnep előterébe. Ebből származik január 6. másik, hagyományos magyar neve: háromkirályok. A Biblia nem említi őket nevükön, a Gáspár, Menyhért, Boldizsár legkorábban egy VII-VIII. században bukkan fel, és az ajándékok (arany, tömjén, mirha) számából következtetünk arra is, hogy hárman voltak.
Nem tudjuk azt sem, honnan származnak, az általuk hozott kincsek Arábia termékei, de lehettek perzsa papok vagy babilóniai csillagászok is. Beda Venerabilis, a VII-VIII. század fordulóján élt tudós teológus nem kevés szimbolikával az akkor ismert három földrész, Európa, Ázsia és Afrika képviselőinek tartja őket: ezért ábrázolják Gáspárt fekete bőrrel.
Valójában ez a lényeg, ha a jelenet mögöttes üzenetét keressük:
Borrá változtatta a vizet
A kánai menyegzőn Jézus borrá változtatta a vizet, ez volt csodatételei közül az első. Történt ugyanis, hogy a lakodalomba hivatalos volt Mária, Jézus és a tanítványai is, akkor értek oda, amikor a mulatság már javában folyt.
Az volt szokás, hogy ha leány volt a menyasszony, akkor egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor 3 napig tartott a menyegző. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép cserélődött, a násznagynak azonban mindvégig ki kellett tartania. A vendégek étellel való ellátása az étekmester gondja volt, és ha a lakodalom egy hétig tartott, előfordulhatott, hogy elfogyott a bor.
Minden bizonnyal Kánában is így történt, ekkor Mária kérésére Jézus utasította a szolgáknak, hogy vegyenek fel hat jókora kőkorsót és töltsék meg vízzel, majd vigyék a násznagynak:
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mostanáig tartogattad a jó bort! Ezzel kezdte Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne
– olvassuk János evangéliumában.
Karácsony tehát, a befelé forduló meghittség, lelkiség ideje a mai nappal véget ér, helyét a hangos mulatság, vigasság, lakodalmak veszik át, kezdődik a farsang. Idén pont két hónapig tart, hamvazószerda, azaz a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. nap idén március 6-ára esik. Akkor pedig kezdődik a 40 napos böjt, az elmélyülés, húsvétra, a megváltás misztériumára való készülődés.
Illusztráció: Vízkereszt – Piero della Francesca/Wikipedia
