A Szaturnusz gyűrűi a bolygó körül keringő gyűrűrendszert alkotnak. Apró, szinte teljesen vízjégből álló részecskék alkotják őket, de nyomokban sziklás anyag is fellelhető a bennük. Eredetük vitatott, a NASA friss tanulmánya szerint viszont eltűnőben vannak. A gyűrűeső annyi csapadékot bocsát ki, amennyi fél óra alatt megtöltene egy olimpiai méretű úszómedencét.
Viszonylag gyorsan eltűnnek
Ez viszonylag rövid idő ahhoz képest, hogy a Szaturnusz kora több mint négy milliárd év. Az apró részecskék, melyek korábban kiegyensúlyozott helyzetben voltak a gravitációnak és saját keringési sebességüknek köszönhetően, a Napból érkező ibolyántúli fény vagy a kis meteoritbombázásokból érkező plazmafelhő hatására elektromosan feltöltődhetnek, ami drámai módon megváltoztatja az egyensúlyt.
A többiről lemaradhattunk
A gyűrű részecskéi így belezuhannak a Szaturnusz felső légkörébe, ahol elpárolognak, a víz pedig kémiai reakcióba lép a bolygó ionoszférájával. Ez a reakció megnöveli az elektromosan töltött részecskék, a H3+ ionok élettartamát. A napfény által energizált ionok infravörös fényben ragyognak, a NASA kutatói ezt az infravörös fényt figyelték meg a Keck teleszkóp segítségével.
Szerencsések vagyunk, hogy a Szaturnusz gyűrűrendszere közelében vagyunk, amely úgy tűnik, élettartama közepén jár. A gyűrűi azonban ideiglenesek. Lehetséges, hogy csak lemaradtunk a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz hatalmas gyűrűrendszereiről – ma már csak vékony kis gyűrűjük van – idézi az MTI James O’Donoghue-t, a NASA Goddard Space Flight Center munkatársát.
Illusztráció: J. DEPASQUALE / HUBBLE / ESA / AFP
