Ahogy annyi más tradíció, az orrdíszeké is az ókorra vezethető vissza. A források elsőként egyiptomi, majd föníciai hajókról jegyezték fel, hogy fából faragott, az istenek jóindulatát biztosító szobrok díszítették orraikat. A Földközi-tenger medencéjét keresztül-kasul bejáró görög hajók oldalára gyakran szemeket festettek, orrukra pedig általában valamilyen állatábrázolást helyeztek.
A rómaiak kevesebbet vesződtek a szimbolikus ábrázolásokkal, győzedelmes katonát vagy valamelyik istenüket biggyesztették hajóik orrára. A vikingek később rémisztő, sárkányra vagy kígyóra emlékeztető, kidülledő szemű lényeket helyeztek el hajóikon, amelyek főként az ártó szellemek ellen szolgáltak védelemként, miközben rettegéssel töltötték el az ellenséget. Más északi népek koboldok vagy hasonló mitológiai lények alakjait használták, mivel úgy hitték, hogy a hajó elsüllyedése esetén ezek vezethetik el az odaveszett hajósokat a túlvilágra.
Lenge öltözetű hölgyek
A korábbiakhoz hasonlóan ezek egyrészt spirituális védelmet igyekeztek biztosítani a hajónak, másrészt gyakorlati hasznuk is volt, a többségükben írástudatlan tengerészek ezek alapján is azonosították a hajókat, amelyek gyakran nevükre utaló orrdísszel rendelkeztek, vagy éppen fordítva, „hivatalos” nevük helyett az orrdíszükről nevezték el őket.
A brit hadihajókon is ekkortájt vált bevetté az orrdíszek használata. A világtengereket a következő évszázadokban uralma alá hajtó Királyi Haditengerészetnél változatosan összetett és kidolgozott allegorikus ábrázolások terjedtek el, ezek mintegy a hajó „lelkét” voltak hivatottak megtestesíteni.
A legénység tagjai pedig általában nagyon is komolyan vették ezt a szimbolikus jelentőséget, számos olyan esetről született beszámoló, amikor a matrózok akár életüket kockáztatva is igyekeztek megmenteni az orrdíszt, például csata közben.
Hatalmat jelképező külsőség
A flotta éppen aktuális legerősebb egységei természetesen a hatalom, az erő és a presztízs megfelelően komplikált és szépen megvalósított allegóriáit viselték orrukon. Jól mutatja az ezeknek tulajdonított jelentőséget, hogy amikor II. Károly angol király a restraurációt követően a maga szolgálatába állította Cromwell zászlóshajóját, a Nasebyt, annak orrdíszét ünnepélyes külsőségek között távolították el és égették el, hogy egy új, immár a királyság dicsőségét zengő darabra cseréljék az immár Royal Charles névre átkeresztelt hajón. A vitorláshajók dicsőségét máig is hirdető HMS Victoryn is egy hasonló, a királyi címert is magában foglaló orrdísz látható.
A kisebb hajókon egyszerűbb és a legtöbbször a hajó nevéhez konkrétan kapcsolódó díszek voltak, államférfiak, mitológiai alakok, városok, állatok, folyók vagy éppen híres tengerészek ábrázolásai, az 1850-es években például egyszerre hat hajón, a Trafalgaron, az Aboukiron, a Nile-on, a Horatión, a Herón és a persze a Nelsonon is Horatio Nelson admirális tekintett le a habokra a magasból.
Ahogy aztán a vitorlásokat kiszorították a gőzhajók a flotta állományából, az orrdíszek is eltűntek, bár kisebb, vitorlás naszádokat még 1903-ig készítettek ilyenekkel, az utolsó orrdíszes csatahajó az 1888-ban vízre bocsátott HMS Rodney volt.
A cikk szerzője: Andrew Lambert, a King’s College London professzora
Illusztráció: Wikipedia
