Bárki, aki az elmúlt évtizedekben járt Törökországban, százszámra találkozhatott Kemal Atatürk idealizált képmásával, amelynek példányai a hivatalokon és állami intézményeken kívül szinte minden egyes üzlethelyiségben is ki vannak függesztve, és akkor még a szobrokról vagy a róla elnevezett közterekről, egyéb létesítményekről nem is beszéltünk.
Természetesen lehetetlen lenne pályáját e helyütt részletesen bemutatni, ám azt kijelenthetjük, hogy esetében ez a tiszteletadás nem feltétlenül túlzó, hiszen valóban megmentette a feldarabolástól, majd gyökeresen átformálta Törökországot.
EZÉRT LETT A TÖRÖKÖK ATYJA
Azzal talán senkinek nem mondunk újat, hogy az 1881-ben született, majd fiatal katonatisztként az első világháborúban a Dardanelláknál magának nevet szerző Mustafa Kemal volt az, aki a tehetetlen – az Oszmán Birodalmat gyakorlatilag eltörlő sèvres-i békeszerződést elfogadó – szultáni rezsimet megdöntve, a fegyveres ellenállást választva elérte a békeszerződés olyan revízióját, amely
Valószínűleg azt is sokan tudják, hogy ő volt az, aki modern, még a demokrácia egyes elemeit is felvonultató, szekuláris államot varázsolt az évszázados változatlanságba dermedt és az iszlám vallással teljesen egybefonódott rendszer helyére. Érdemes azonban belegondolni ennek a – ráadásul hihetetlenül rövid idő alatt, a köztársaság 1923-as kikiáltásától a haláláig eltelt 15 évben végrehajtott – változásnak a léptékébe.
A teljesen új intézmények, az oktatás gyökeres átalakítása, az elképesztő sebességű infrastruktúraépítés és iparosítás mellett Mustafa Kemal reformjai minden egyes török állampolgár mindennapi életét is gyökeresen átalakították. Az ő utasítására állt át egyik napról a másikra 1928-ban az ország az arabról a latin betűs írásra – ezzel milliók kényszerültek egy olyan világban élni tovább, ahol hirtelen nem tudták elolvasni a legegyszerűbb szövegeket sem.
Ő vezette be az európai időszámítás mellett 1934-ben a rögzített vezetéknevek használatát is (korábban az embereket a rangjuk vagy foglalkozásuk, esetleg lakóhelyük alapján kapott utónevekkel azonosították) – ő maga is ekkor kapta a „törökök atyja” jelentésű Atatürk nevet.
MEGMARAD?
Ennél is megdöbbentőbb, hogy ez a gyakorlatilag a semmiből, egyetlen ember vízióját követve felhúzott modern nemzetállam milyen szilárd konstrukciónak bizonyult. Kemal Atatürköt már életében elképesztő rajongás övezte régi-új hazájában, és májzsugor miatt bekövetkezett 80 évvel ezelőtti,
A hódító iszlám birodalom helyén egy a nyugati szövetségi rendszerbe lassan betagozódó, a területszerzésben visszafogott állam született. (Persze ennek árát is megfizették a milliószámra lemészárolt vagy otthonaikból elűzött „idegen” népcsoportok tagjai, elsősorban az örmények és a kurdok.)
Egészen a legutóbbi évekig úgy tűnhetett, hogy az atatürki rendszer – ha kellett, az örökséget akár nyílt beavatkozással is őrző hadsereg segítségével – minden kihívás ellenére is fennmaradhat a gyorsan változó világban. Kérdés, hogy a most zajló átalakulás képes lesz-e ugyanilyen stabil és viszonylag békés államot teremteni. Annyi biztos, hogy ehhez nem lesz elég Atatürk portréit Erdoğan alakmásaira lecserélni.
