Az új faj a Rebbachisauridae családjába sorolható, a csoportba nagy testű növényevők tartoztak – írja a TNW. A most feltárt leletek egy kifejlett, 10-12 méter hosszú példányhoz, illetve két, 6-7 méteres fiatal egyedhez tartoztak. A szakértők szerint a békés, főként levelekkel és füvekkel táplálkozó állatok együtt vándorolhattak, és együtt pusztulhattak el. A kisebb egyedek talán a nagyobb példány kicsinyei voltak.
A legtöbb a koponyacsontot megtaláltuk: az orrot, az állkapcsokat, sok fogat, illetve többek közt azokat csontokat, melyek a szemgödröket határozták meg, és így képesek voltunk majdnem teljes rekonstrukciót készíteni
– nyilatkozta Jose Luis Carballido, az Egidio Feruglio Múzeum munkatársa és a csapat tagja. A szakértő hozzátette, a felfedezés nemcsak azért érdekes, mert egy olyan helyen fedeztek fel egy új fajt, ahol nem számítottak rá, hanem azért is, mert a koponya szinte tökéletes állapotban konzerválódott.
Neuquén 110 millió éve egy sivatag lehetett, ezért viszonylag ritkán kerülnek elő korabeli kövületek a környéken.
Az új faj a Lavocatisaurus nevet kapta, utalva a francia paleontológusra, René Lavocat-ra. A tudós volt az, aki az 1950-es években azonosította a Rebbachisauridae család első ismert képviselőit a Szaharában.
A család tagjainak maradványai eddig főként Európában és Afrikában kerültek elő, az új felfedezés így újabb bizonyíték azon elmélet mellett, mely szerint évmilliókkal ezelőtt Dél-Afrika ezen földrészekhez tartozott.
Kiemelt kép: Thinkstock
