Mindig hülyeségről írnak a brit tudósok?

Magyar ember nagyot legyint, ha egy hír így kezdődik: „brit tudósok szerint…”. A hiteltelenség szinonimája, értelmetlen, felesleges, idő és pénzpocséklásnak tűnő kutatások. Pedig ez nem igaz. Minden „brit kutatás” mögött ott van maga a szakember vagy szakemberek névvel, arccal, az őket támogató, foglalkoztató egyetem vagy intézet, illetve a tudományos szaklap, amiben adott tanulmányt publikálták. Csak a sajtó munkatársai szeretik ezek közlését megspórolni.

Ami sok dolgozat „feleslegességét” illeti, hagyjuk magunk mögött a szurkálódást és máris észre fogjuk venni, a napi szinten felröppenő mókás és áltudományos megállapításokon túl mennyi érték születik brit tudósok munkája nyomán. Még akkor is, ha elsőre talán marhaságnak is tűnik. Lássunk egy példát a Spektrum Televízió új, brit tudósokat bemutató sorozata alapján.

Nagy meglepetés

A tudományos és ipari forradalom előtt az „adat” szó még alig jelent meg az angolban, de egyre többször bukkant föl nyomtatásban, amikor a kutatók és az állam elkezdett egyre többet gyűjteni, megfigyelni és alkotni. A virágzó viktoriánus ipar és a fontosabb városok terjeszkedése teljesen átalakította a mindennapi életet és a tájat Nagy-Brittaniában.

Ebben a környezetben, a XIX. század első felében lépett színre a számok embere, William Farr: ő volt az egyik első ember, aki nagy tételben kezelt adatokat. Gazdasági munkás fiaként orvosnak tanult, majd a statisztika tudományában merült el.

Különösen az érdekelte, hogy mennyi a várható életkor, és mik a leggyakoribb okai a halálnak.

A londoni Somerset House-ban volt a nemzeti levéltár, ahol adatok óriási tömegét gyűjtötték be, dolgozták föl és elemezték 1839 óta Farr vezényletével. Ide érkeztek be a népszámlálás eredményei, minden egyes születés, halálozás és házasságkötés adatai az országban: közel 28 millió ember adatait tartották nyilván.

Amikor Farr elemezte a népsűrűséget és a halálozási rátákat, be tudta mutatni, hogy Liverpoolban a várható élettartam szörnyen alacsony volt. Sokkal rosszabb, mint a környező területeken, ami nagy meglepetésként érte az embereket, akik azt hitték, hogy Liverpoolban, mivel óceánparti város, nagyon is egészséges az élet.

Kolera: megtalálta a rossz összefüggést

A viktoriánus korszakban talán a kolera volt a legrettegettebb betegség, és az volt a legijesztőbb benne, hogy az ember reggel ébredhetett teljesen egészségesen, és estére már holtan feküdt. Az 1830-as évektől az 1860-as évekig több tízezren haltak meg csak Londonban, kordában tartásához senki nem értett igazán, ez lett a kor legfontosabb közegészségügyi feladata.

Abban az időben az embereknek nem igazán volt megfelelő módszere az emberi ürülék eltüntetésére, így az a vezetékeken keresztül a nyitott csatornákba folyt, majd be a Temzébe. A város annyira bűzlött, hogy hihetőnek tűnt, hogy a levegő volt felelős a betegség terjedéséért.

Farr minden kolerajárvány idején adatok tömegét gyűjtötte össze, és megpróbálta beazonosítani, mely embereket veszélyezteti a legjobban a szennyezett levegő. A jövedelemadó adataiból próbálta megállapítani a kolera által érintett környékeken élők vagyoni helyzetét. Megkérte a Királyi Csillagvizsgálóban dolgozó barátait, hogy adjanak adatokat a hőmérsékletről és az időjárási viszonyokról. De szerinte a legmeggyőzőbbek a topográfiai adatok voltak a Temze szintje fölötti magasságról.

Az adatokból Farr megalkotta a tengerszint feletti magasság matematikai törvényét: az egyenletek azt írták le, hogy a kolera miatti halandóság csökken, minél magasabban él valaki a Temze vízszintje fölött.

1872-ben adta ki eredményeit, és a Lancet orvostudományi lap úgy írta le, mint a kor egyik legragyogóbb felfedezését. Az egyetlen probléma Farr munkájával, hogy bár elegáns és aprólékos, alapvetően mégis hibás…

Rájött: a szennyvíz

Farr arra az elméletre építkezett, hogy a kolera a levegőben terjed. De 1866-ban öt és félezer ember halt meg mindössze két és fél négyzetkilométernyi területen a londoni East Enden,és ez az adat megváltoztatta véleményét. Amikor megírta második jelentését, az adatok mást mutattak, mint korábban, és ez fordulópontot jelentett a kór legyőzésében.

A halottak közti hasonlóság nem a magasság vagy a levegő volt hanem az, hogy a szennyvíz megfertőzte az ivóvizet.

Az új jelentéssel Farr talán ellentmondásba került saját korábbi munkáinak nagy részével, de ez inkább tökéletes példa arra, mire is képesek az adatok. Hidat jelentenek a tudományos felfedezéshez, elmélet és bizonyíték, probléma és megoldás között.

A Csodálatos tudomány: Adatok című sorozat október 20-án 21 órakor látható a Spektrumon.

Illusztráció: Leemage