István király következetesen, ellentmondást nem tűrve fejezte be az édesapja, Géza nagyfejedelem által megkezdett művet: a keresztény magyar állam megalapítását. Szükség volt erre vagy nem, lehet róla vitázni, de az idő őket igazolja, hiszen a sztyeppei lovas népek közül egyedül a magyarságnak sikerült véglegesen megtelepednie és beilleszkednie Európába. Ehhez pedig akkor keresztény állam kellett, és két kiemelkedő államférfi.
Ahogy a honfoglalást, a Magyar Nagyfejedelemség átköltöztetését a Kárpát-medencébe költöztet Álmos és Árpád közös munkájának tekinthetjük, úgy a keresztény államalapítás is Géza és István sikere. Hogy miért nem az apa lett első királyunk? Nem tudjuk. Szent István legendája isteni akaratnak tulajdonítja, Géza álmában megjelent az Úr küldötte és így szólt hozzá:
Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tőled származik a születendő fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rábízza.
Meg akarták gyilkolni
Jó választás volt, István maradéktalanul teljesítette a feladatot. Hagyjuk most a száraz történelmet, hogyan szilárdította meg hatalmát, miként alakította át a társadalmat építette ki az új rendszert. A mai nap, augusztus 15., Mária mennybemenetele és Szent István halálának dátuma. Hartvik püspök által jegyzett legendája részletesen beszámol a körülményekről, ezzel folytatjuk: félig a mese, félig a valóság talaján, már ahogy ez korabeli források esetén lenni szokott.
Élete alkonyán Istvánt hosszan tartó betegség gyötörte, amelytől legyengült, egy idő után lábra sem tudott állni. Ekkor törtek az életére, ami már elővetítette a halála utáni trónviszályt. A forrás szerint négy főnemes szervezett ellene merényletet, egy este egyikük csupasz kardot rejtve a köpenye alá belopózott a király szobájába, ám a penge – nyilván isteni közbeavatkozásra – földre hullt, hatalmasat pendült.
Augusztus 15.
Végül láz döntötte le a lábáról, megérezte végórája közeledését, utoljára még magához szólította az ország nagyjait. Elrendezte velük utódlásának kérdését, a hit védelmére, az igazság szeretetére intette őket, majd kezét és szemét az ég felé emelve Szűz Máriának ajánlotta Magyarországot:
Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom!
A legnagyobb Mária ünnep közeledett ekkor, a Szűzanya mennybemenetelének napja, azaz augusztus 15. István király a nagyobb irgalom reményében azért könyörgött, teste e napon távozzon a földi árnyékvilágból, és ahogy Hartvik fogalmaz, ezt külön könyörgésekkel, sóhajtozás és könnyek árán el is nyerte.
Nagy sírás támadt övéi közt, nagy öröm az angyalok közt, de ez a sírás később mind az életben levőknek, mind a majdan születőknek örökké való vígságára változott.
Temetésével megvárták az általa építtetett fehérvári bazilika felszentelését, majd testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték. A templomban éveken át édes illat szállongott, sírja körül éjjelente sűrűn hallották angyalok énekét, betegek, bénák, szenvedők nyertek gyógyulást.
Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt / MTI
