Akinek van kiskertje, vagy az utóbbi években legalább némi időt eltöltött ilyen környezetben, az bizonyára ismeri a jókora, barna, rendkívül nyálkás meztelencsigákat. Napnyugta után vagy esőt követően százával lepik el a virágos kertet, a veteményest, elképesztő károkat képesek okozni. Pici kutatással a neten kiderül, hogy a barna vagy spanyol csupaszcsigákról van szó.
Megtudhatjuk róluk, hogy:
- az ember által behurcolt inváziós fajról/fajokról van szó;
- egyedszámuk hazánk egyes területein az utóbbi években robbanásszerűen felszaporodott;
- falánkságuk és egyedszámuk okán iszonyatos károkat okoznak;
- a csigákkal táplálkozó állatok itthon rossz ízük és/vagy bő nyálkájuk miatt elkerülik őket;
- egyedül üdvözítő ellenszerük nincs, gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk akárcsak a legtöbb idegenhonos kártevővel szemben;
- Van azért jótanács számos, mindenki másra esküszik: vegyszerek, sörcsapda, mészsávval körülvett ágyások, a puhatestűek egyenként való besózása, kisásó, taposás…
Amikor azonban szakembert kérdezünk a csupaszcsiga-invázióról, fenti kép nemcsak árnyaltabbá válik, de egyenesen a feje tetejére áll.
Nehéz eldönteni, ki kicsoda
A köznyelv régóta és következetesen »spanyol meztelencsigának« nevezi a nagy méretű, a narancstól a sötétebb barnáig terjedő színű csupaszcsigákat, ám a kérdés ennél sokkal összetettebb. Ebbe a kategóriába számos faj sorolható a tényleg behurcoltaktól – a valóban létező spanyol csupaszcsigától – az őshonos állatokig
– mondja a 24.hu-nak Dr. Tóth Ferenc, a Szent István Egyetem (SZIE) Növényvédelmi Intézetének docense.
Laikus számára teljes képtelenség a fajmeghatározás, de sokszor még a szakértők számára is komoly kihívást jelent. Sőt. Van, hogy csak később derül ki, egyes különállóként kezelt fajok képesek szaporodni egymással, vagyis a ki kicsoda eldöntése csigáéknál igencsak bonyolult.
A másik az inváziós jelleg eldöntése. Kívülállóként ugye ismerjük a definíciót, miszerint olyan, ember által behurcolt fajokat nevezünk így, amelyek új környezetükben optimális életfeltételekre lelnek, természetes ragadozóik és kórokozóik híján pedig robbanásszerűen képesek szaporodni és terjedni.
Invázió
A kérdés tisztázására irányuló tudományos kutatás híján a barna csupaszcsigák esetén tehát csak annyit mondhatunk: minden bizonnyal több növényevő fajról van szó, amelyek külsőleg hasonlítanak egymásra. Magyarország egyes területein valóban inváziót indítottak, komoly károkat okoznak, és köreikben előfordulhatnak őshonos és behurcolt fajok egyaránt.
A lényeg viszont, hogy tényleg sokan, mondhatni túl sokan lettek, aminek okát csak találgatni tudjuk. Ahány nézőpont, annyi magyarázat, egyesek az elhanyagolt kerteket, mások a gondozatlan csatornahálózatot okolják, míg van, aki a klímaváltozásra fogja, vagy ragadozóik megritkulásával magyarázza.
Megfogyatkozhattak a ragadozók
Számos állat egyik fő tápláléka a csiga: sünnek, varangyoknak, egyes futrinkáknak vagy például a szentjánosbogaraknak, de élnek nálunk ragadozó csigák, sőt maguk a csupaszcsigák is elfogyasztják sérült társaikat
– emeli ki a szakértő.
Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a spanyol csupaszt kerülnék a ragadozók. A célzott kutatások már említett hiánya miatt Tóth Ferenc is csak elméletben, analógiák alapján tudja megadni a választ felszaporodásukra: ragadozóik megfogyatkozása lehet az ok.
Varangyok esetén itt nyugodtan hivatkozhatunk a klímaváltozás egyik következményére, a hosszan tartó aszályos időszakokra, a gyors tavaszi felmelegedésre, illetve a márciusban-áprilisban visszaköszönő téli napokra. A varangyok tócsákba, kisebb-nagyobb víztestekbe teszik petéiket, az ebihalak vízben kelnek ki és fejlődnek – könnyű belátni, hogy a „pocsolya” kiszáradása, esetleges befagyása is nemzedékeket pusztíthat el. És pusztít is, az állatvilág leginkább sérülékeny tagjai a kétéltűek.
A kíméletes egyben hatékony
A gyakorlat mezejére lépve nézzük, mit tehetünk a pusztító barna puhatestűek ellen? Vegyszerek (például a metaldehid hatóanyagú csigaölő készítmények) használatát a SZIE docense csak olyan termelőknek ajánlja, akiknél megvan hozzá a megfelelő szaktudás. Kiskertekben inkább ne használjuk, felveheti a gyerek, belenyalhatnak a háziállatok, igen nagy a kockázat. Emellett más, hasznos csigákat is elpusztítunk velük.
A sózás a talaj számára merénylet, míg például a sörcsapda épp nem a kártevőt fogja elpusztítani. A számunkra kártékony csigák (például az apró testű, halvány színezetű Deroceras fajok) ugyanis kifejezetten növényevők, napközben is a kiszemelt növény közelében rejtőzködnek, éjjel pedig célirányosan másznak fel rá, így elkerülik a csapdát.
A narancssárga-barna meztelencsigák (Arion fajok, ezek közé tartozik a spanyol csupaszcsiga is) vegyes táplálkozásúak, fogyasztanak friss növényi részeket is és hulladékot is, így kicsit eredményesebben csapdázhatók. Minden más eszköz is annak függvénye, kinek a kezében van: a tapasztalatlan kiskerttulajdonos nem tudja megkülönböztetni barátot az ellenségtől, egyaránt elpusztít minden csupaszcsigát.
Legkönnyebben sajnos a kifejezetten hulladékfogyasztó fajokat lehet irtani. Kár értük. A barnás testén fekete leopárdmintákat viselő óriás meztelencsiga (Limax maximus) például gyönyörű és hasznos állat. Gyakran találkozunk vele emberi környezetben, ahol szívesen takarítja el a kerti ösvényeken, fűben széttaposott gyümölcsöket, rovarokat. Nem bántja a haszonnövényeket, mégis, mivel sokat van szem előtt – és láb alatt – gyakorta válik a bosszúhadjáratok ártatlan szenvedő alanyává.
A mindent bele módszer helyett egy kis munkával nemcsak kíméletesebb, de hatékonyabb lehet a védekezés. Sőt, a háztájit tekintve egyelőre a legeredményesebb út a tettenérés:
Éjjel fejlámpával menjünk ki a kertbe és szedegessük össze az éppen táplálkozó csigákat. Még jobb, ha célzottan oda indulunk, ahol előzőleg már láttuk a kártétel nyomait
– tanácsolja Tóth Ferenc.
Illusztráció: ANNIE & JEAN-CLAUDE MALAUSA / BIOSPHOTO
