Így védekezzen a poloskainvázió ellen

A hétvégén írtunk róla, hogy a tetemes mezőgazdasági károkat okozó, ősszel a lakásunkat elözönlő inváziós poloskák most már biztosan megvetették lábukat Magyarországon, és mind nagyobb területen terjednek majd el. Sőt, egyre többen is lesznek. Néhány fertőzött körzetben már most, nyár végén nagyobb számban szédelegnek be a nyitott ablakokon. Ez azt is jelentheti, hogy az első hidegekkel minden eddiginél nagyobb invázió jöhet.

Brutális poloskainvázió készülődik

Most még csak a lámpafényre jönnek esténként, de egyes helyeken megnövekedett számuk azt jelzi: a behurcolt, idegenhonos poloskák megállíthatatlanul és egyre növekvő egyedszámmal árasztják el Magyarországot.

Nincs ellenük speciális rovarölő szer

Jogos lehet a kérdés, hogy mit tehetünk a „zöld”, azaz a vándorpoloska, valamint a „barna”, vagyis az újabb jövevény, az ázsiai márványospoloska ellen? Dr. Vétek Gábort, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszékének docensét kérdeztük.

Mindkettő növényi nedveket szívogat, zöldségfélékben, szántóföldi növényeken, de az ázsiai márványospoloska gyümölcsösökben is felmérhetetlen károkat okoz világszerte. A védekezés két okból is igen nehéz:

• Nincs kifejezetten e poloskák ellen kifejlesztett rovarölő szer, jelenleg a széles hatásspektrumú, számos hasznos rovart is pusztító készítmények adják a legjobb eredményeket.
• Mindkét faj különösen a nyár második felében, ősszel termő növényeknek a szedéshez közeli érettségi állapotban lévő termését károsítja. Ezek permetezése humán-egészségügyi szempontból jelenthet kockázatot, ha a kezelést nem kellő szakértelemmel és körültekintéssel végzik el.

Vigyázzunk, ha permetezünk!

A rovarölő szeres védekezés leghatékonyabb eszközei a már említett széles hatásspektrumú rovarirtók, amelyek környezetvédelmi okokból nem a legnépszerűbbek, bár hatékonyak a márványospoloska ellen. A piretroidokat tartalmazó termékek idegmérgek, gyorsan hatnak, gyakorlatilag letaglózzák a poloskaállományt – és egyúttal szinte minden egyéb arra tévedő és a növényen mászkáló káros vagy hasznos ízeltlábút is.

Ázsiai márványospoloska kifejlett egyedei:

Hosszan tartó hatást azonban ne várjunk tőlük. Erre a hatóanyagcsoportra a viszonylag gyors lebomlás jellemző – amely egyébként a termést fogyasztó ember szempontjából nem utolsó szempont –, így a rovarok néhány nap vagy hét múlva ismét zavartalanul károsítják a termést.

A permetezés természetesen nemcsak nagyüzemi körülmények között, hanem a háztáji gyümölcsösben, a kiskertben is működik – ugyanezekkel a fenti korlátokkal. Bármely gazdaboltban megvásárolhatjuk a szükséges terméket, és szakszerű útmutatót kérhetünk az alkalmazásáról is.

Utóbbi fontosságára hívja fel a figyelmet Vétek Gábor is:

• csak olyan rovarölő szert használjunk, amelynek használata az adott növénykultúrában engedélyezett;
• soha ne lépjük át az előírt dózist, mert ez számos kockázatot rejt;
• mindenképpen várjuk ki az adott szernél az adott növényben előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időt, vagyis azt az időtartamot (ez napokban megadva a csomagoláson, leírásban megtalálható), melynek a permetezést követően el kell telnie ahhoz, hogy a termés biztonsággal szüretelhető, fogyasztható legyen.

Mérgek nélkül: kézzel, géppel, hálóval

Sokan már csak elvi okokból is kerülik a növényvédő szereket, azonban számukra is kínálkoznak lehetőségek. Ha egy kisebb területet, például egy ágyásnyi vagy néhány tő zöldségfélét akarunk védeni, még a nyár első felében borítsunk olyan sűrű szövésű hálót az ágyásokra, amelyen a poloska nem fér át – a szakboltokban erre vonatkozóan is megkapjuk a megfelelő segítséget.

Számításba jöhet a kerti lombszívó gép bevetése is, a levehető csőbe sűrű szövésű zsákot, harisnyát kell tenni, ez ejti csapdába a növényekről leszippantott rovarokat, melyek aztán megsemmisíthetők.

Nem kell félni, a termést a lombszívó nem rántja le – a docens és kollégái ezzel a módszerrel (is) gyűjtenek rovarmintákat terepen, a gép még a málnát is a hajtáson hagyja.

Igaz, tapasztalataik alapján a poloskák nem kerülnek maradéktalanul a zsákba. Ha tehát van ilyen eszközünk, vagy tudunk kölcsönkérni szomszédtól, ismerőstől, akkor érdemes lehet vele próbát tenni, és eldönthetjük, elégedettek vagyunk-e az eredménnyel.

Ha valakinek van türelme, és a kert sem nagy, természetesen kézzel is rendre össze lehet szedegetni a poloskákat, ám ez esetben ajánlatos gumikesztyűt húzni, mivel a poloskák védekezésként bűzös folyadékot préselnek ki magukból.

Ázsiai márványospoloska lárvája:

A lakásban a porszívó visz mindent

A lakás teljesen más kategória, ott nem a károkozás a probléma, hanem hogy a poloska meglehetősen zavaró: viszonylag testes, hangosan döngicsélve repül, és, ha megfogjuk, vagy véletlenül eltapossuk, bizony nagyon büdös. Esténként a lámpafény vonzza őket már most is, de ahogy az első hidegek beköszöntenek, tömegesen néznek majd fagymentes, téli menedék után.

Egy megoldás lehet a szúnyogháló, de tökéletes védelmet ez sem ad, mivel a rovarok megtalálnak minden kis repedést, és kihasználnak minden adódó, „megnyíló” alkalmat, hogy a kiszemelt, védett helyre bejussanak.

Gumikesztyűvel, nejlonzacskóval a kezünkön foghatjuk össze a betévedt egyedeket, aztán jöhet a taposás – persze azt is zacskóstul, hogy a bűz is bent maradjon.

A leghatékonyabb talán a porszívó, mellyel a rejtett kis zugokból is felszippanthatjuk a betolakodókat, és ha eldobható a porzsák, minden rendben. Ha nem, jöhet a nejlonzacskós begyűjtés a portartályból, majd a taposás.

Végül a háztartási rovarölő szerek használata bővíti még a beltéri védekezés – sajnos nem végtelen – tárházát.

Összefoglalva tehát a szinte mindent vivő, kőkemény rovarirtókon kívül az ázsiai márványospoloskával szemben meglehetősen tehetetlenek vagyunk. A vegyszermentes megoldás az lenne, ha megtalálnánk az állat hatékony természetes ellenségét, ha valamely faj rákapna a márványospoloska és a vándorpoloska „ízére”. Egyelőre nem ismerünk ilyet.