Tudomány bbc history
A handout photo obtained on January 17, 2018 from the Bayeux town hall shows visitors looking at the Bayeux Tapestry, which dates from around 1077 and depicts the Battle of Hastings when William the Conqueror, the duke of Normandy, defeated English forces in southern England. 
Prime Minister Theresa May said on January 17, 2018 it was "very significant" that the Bayeux Tapestry will be loaned to Britain from France, more than 950 years after the Norman conquest of England it depicts. French President Emmanuel Macron will offer to loan Britain the famed embroidery recounting the 1066 conquest during his visit to see May on January 18.
 / AFP PHOTO / Ville de Bayeux / Stephane MAURICE / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / VILLE DE BAYEUX / STEPHANE MAURICE" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS

Megdőlni látszik egy több évtizedes történelmi elmélet

BBC History
BBC History

2018. 07. 25. 16:00

A híres bayeux-i kárpit, a világ talán legszebb hímzett történelmi emléke mintegy 70 méternyi színes képeken meséli el Anglia 1066-os normann meghódítását. A középkorban igen meglepő módon azonban nem ócsárolja, inkább dicsőíti a legyőzötteket. Mi lehet ennek az oka? Michael Lewis, a British Museum igazgatóhelyettese válaszol a kérdésre a BBC History júliusi számában.
Korábban a témában:

A tömegtájékoztatás – a 24 órás hírcsatornák és a nyomtatott sajtó egyaránt – egy ideje Emmanuel Macron francia elnök azon bejelentésétől hangos Nagy-Britanniában, hogy 2022-ben Angliába, a British Museumba érkezik a bayeux-i kárpit. A nagy hírverés jogos. Ez a 70 méter hosszú hímzés nem csupán az egyik legtöbbre értékelt középkori műalkotás, de az angol történelem legismertebb évszámának tárgyi illusztrációja is. 1066 a britek számára mindig azt az évet fogja jelenteni, amelyben Anglia és a kontinentális Európa viszonya teljesen új alapokra került – bár ez esetben nem a britek kívánsága szerint.

Két és fél évszázaddal ezelőtt William Stukeley, a Londoni Régiségbúvárok Társaságának titkára a kárpitot „az angol régiségek vitathatatlanul legnemesebb külföldön található darabja”-ként jellemezte. Ez sokként érte a francia régiségbúvárokat, akik régóta azt hitték, hogy a hímzés Normandiában készült. Úgy vélték, hogy elkészítésére Matilda királyné, Hódító Vilmos felesége adott megbízást, hogy maradandó emléket állítson annak a győzelemnek, amelyet férje a trónbitorló Harold Godwinson felett aratott. Ma a legtöbb tudós Stukeley pártján áll. Azt állítják, hogy a kárpit Vilmos féltestvére, Bayeux püspöke, Odo megrendelésére készült – Angliában, angol kezek munkájaként.

"Representation de la reine Mathilde de Flandres (1031-1083) epouse de Guillaume le conquerant fabriquant la tapisserie de Bayeux (dite Tapisserie de la reine Mathilde) relatant la conquete de l'Angleterre en 1066 qui lui fut attribuee pendant longtemps" (Queen Matilda of Flanders, wife of William the conqueror, represented weaving the Bayeux Tapestry which was for long supposed she was the author) Gravure de la fin du 19eme siecle Collection privee ©Isadora/Leemage
Egy korai ábrázoláson Mathilda királyné a kárpittal
Fotó:Isadora/Leemage

A LEGYŐZÖTT GAZEMBEREK

Ám – mivel Odo magas rangú normann személyiség volt, és a kárpitot valószínűleg pompás bayeux-i katedrálisának 1077-es felszentelésére terveztette meg – miért olyan biztosak a szakértők abban, hogy a műalkotás Angliában készült?

A megfejtés egyik kulcsa a kárpit stílusában rejlik.

Tervezője szinte biztosan tanulmányozta az angol kéziratok színes ábráit, hogy azokból merítsen ihletet. Sokatmondó, hogy ezeket a kéziratokat valószínűleg Canterburyben őrizték. Ezért a kenti város szilárd helyen áll a kárpit szülőhelyéért folyó versenyben.

További támogató bizonyíték, hogy a bayeux-i kárpiton Odo csatlósai is feltűnnek, akik köztudottan befolyásos emberek voltak Kentben. Mi több, a kárpit latin feliratai is angol készítőkről árulkodnak: a szavakat angol helyesírással írták és helyenként óangol betűformák is felbukkannak bennük.

Egy másik ok, amiért a szakértők úgy vélik, hogy a kárpit Angliában készült, az a 11. századi angolszász hímzés minősége. Ha egy Odóhoz hasonló személyiség meg akart rendelni egy honfitársainak legjavát kiemelő, szépen kidolgozott, feltűnő műalkotást, akkor csak a pénzért megvásárolható legjobb hímzőket volt értelme foglalkoztatnia.

A hímzők nemzetisége nem az egyetlen meglepetés, amit a bayeux-i kárpit tartogat számunkra. Rég elkoptatott közhely, hogy a történelmet a győztesek írják. A középkori történelem győztesei nemigen késlekedtek legyőzött ellenségeik hírnevét sárba tiporni, olyan gazemberekként ábrázolva őket, akik bőven megérdemlik a sorsukat. A bayeux-i kárpit esetében azonban nem ez történt.

Odo Bayeux püspökének ábrázolása
Fotó: Wikipedia

Alkotói láthatóan mindent megtettek azért, hogy az angolszászokat rokonszenves színben tüntessék fel.

E látható nagyvonalúság fő haszonélvezője a fent említett Harold Godwinson (a későbbi II. Harold király), aki – mint köztudott – a hastingsi csatában vesztette életét. Erről az angol nemesemberről meglepően kedvezően vélekednek a kortársak.

Harold királya, Hitvalló Eduárd parancsára tengerentúli expedícióra indul. A kárpit nem árulja el az expedíció célját, de kiderül, hogy Vilmos normandiai herceggel akartak valamilyen megállapodást kötni. Bármi volt is Harold küldetésének mibenléte, a dolog hamarosan igen balul üt ki, mivel az ábrázolás tanúsága szerint az angol gróf a Csatornán átkelve letér a hajózási útvonalról és Ponthieu-i Vid Guy gróf fogságába esik. Harold azonban – legalábbis a történet kárpiton elbeszélt verziója szerint – még akkor is megőrzi a hatalom díszes kellékeit, amikor fogolyként átadják Vilmosnak.

Harold ettől fogva vendégként él későbbi végzetes ellenségénél, aki majd kioltja az életét. A kárpit azonban nem siet pálcát törni fölötte. Éppen ellenkezőleg: a hímzés ábrázolása szerint Harold, miközben Vilmos oldalán harcol Conan, a lázadó bretagne-i földesúr ellen, két embert kiment a Couesnon folyóból. Vilmos láthatóan hálás lehetett – a kárpit valószínűleg ezért ábrázolja úgy, hogy éppen fegyvereket adományoz az angol grófnak.

A SZENT ESKÜ

Ezután hamarosan elérkezünk az egész műalkotás egyik legfondorlatosabb jelenetéhez, amelyben Harold éppen szent ereklyékre esküszik. Ezt a képet az angol történelem egyik nagy megválaszolatlan kérdése ihlette: vajon Harold megígérte, hogy félreáll és hagyja, hogy Eduárd király halálakor Vilmosé legyen az angol korona? Poitiers-i Vilmos normann krónikásnak nem voltak kétségei a választ illetően. A hódításról szóló beszámolójában azt írja, hogy Harold

világosan és saját szabad akarataként jelentette ki…, hogy ő lesz Vilmos herceg ügynöke Eduárd király udvarában, ameddig a király él, Eduárd halálakor pedig minden tekintélyével és hatalmával igyekezni fog biztosítani neki Anglia királyi birtokait”

Talán arra számítunk, hogy a bayeux-i kárpit hasonló vonalat követ, mint Poitiers-i Vilmos, aki azzal vádolja Haroldot, hogy olyan ígéretet tett, amelyet nem volt szándékában betartani. De nem így van. Ha az Eduárd király és a hazatérő Harold találkozását ábrázoló jelenetből valamilyen következtetést vonhatunk le, akkor a kárpit valójában inkább az események angol verziójának felel meg.

Harold eskütétele
Fotó: Myrabella / Wikipedia

Úgy tűnik, mintha e jelenetben Eduárd megdorgálná Haroldot. A narratíva itt sem bővelkedik a részletekben, de a vizuális ábrázolás láthatóan az angol történetíró, Eadmer leírásával vág egybe, mely szerint Eduárd így szólt Haroldhoz:

„Hát nem megmondtam neked, hogy ismerem Vilmost, és hogy normandiai utazásod bajt hozhat a királyságra?”

Az iménti idézetből világosan levonható a következtetés: Eduárd nem azért küldte át Haroldot a Csatornán, hogy felajánlja Vilmos hercegnek a trónt.

Bármit ígért vagy nem ígért Harold Vilmosnak normandiai tartózkodása alatt, az öregedő angol király, Eduárd 1066 januárjában bekövetkezett halála szembefordította kettejüket. A kárpit komplex módon tudósít e döntő eseményről: a narratíva jobbról balra halad, hogy közvetlen vizuális kapcsolatot teremtsen Eduárd halála és Harold megkoronázása között. Először Eduárd temetését látjuk a westminsteri apátságban. Utána Eduárd halálát láthatjuk egy kétszintes épület felső szintjén. A betegeskedő királyt körülvevő személyek között Edith királyné is jelen van. Eduárd azonban nem a felesége felé nyújtja a kezét. Ez a megtiszteltetés Haroldot illeti.

VIHAROS IDŐK JÖNNEK…

Sohasem fogjuk megtudni, mi volt a halálos ágyán fekvő Eduárd igazi szándéka, de a kárpit elmondja, mi történt ezután: Haroldot, miután az angol witan (államtanács) trónutódnak választotta, Westminsterben megkoronázták és „Rex Anglorummá kiáltották ki. Ekkor azonban intő jelet kaptak.

Harold királlyá nyilvánításakor egy tüzes csillag (a Halley-üstökös) tűnt fel az égen. Sok korabeli megfigyelő szemében ez csak egyet jelenthetett: viharos idők jönnek.

Ez a vihar 1066 nyarán és őszén csapott le az angolszász Angliára, amikor Vilmos hatalmas hajóhadat gyűjtött és vezetett át a Csatornán, majd közvetlenül Hastings mellett megütközött az angol sereggel. A kárpit szerint a csatában szoros küzdelem bontakozott ki. Amikor a normannok sorai között futótűzként terjed el a szóbeszéd, hogy Vilmost megölték, a fiatalabb tisztek közül néhányan elmenekülnek a csatatérről, csak azért, hogy a hősies Odo összeszedje őket.

Hastingsi csata
Fotó: Satlegiss / Wikipedia

A bayeux-i püspök közbelépése sokatmondónak tűnik. A szerencse hamarosan a normannok oldalára áll, Haroldot pedig nem sokkal ezután nyílvesszővel a szemében láthatjuk. Halálát egy másik jelenet is megerősíti, amelyben lemészárlásának lehetünk tanúi.

HARC MINDHALÁLIG

Harold halála brutális volt, de nem szégyenteljes. Az angolszász hagyomány szerint csatában meghalni nemes dolog volt – és az angol király inkább kiállt, hogy szembenézzen a sorsával, semhogy az életéért fusson.

A sors fintora, hogy ha Harold elmenekül a csatatérről, akkor talán nem kerül sor a normann hódításra.

Egy kérdés azonban továbbra is megoldatlan marad: vajon a kárpit alkotói miért voltak készek az angol vezér erényeit magasztalni, amikor sok normann ösztönei bizonyára az ellenkezőjét diktálták?

A válasz talán 1066 karácsonyának eseményeiben rejlik, amikor a Londonba érkező Vilmost a westminsteri apátságban Anglia királyává koronázták. Amikor a templomban tartózkodók hangos kiáltásokkal éljenezték az újdonsült királyt, az odakinn álló normann őrök – attól tartva, hogy a kiáltások angol felkelésre utalnak – gyújtogatni kezdték a szomszédos házakat.

A pillanat, amelynek a hódító diadalát kellett volna jeleznie, az őrök megtépázott idegeinek köszönhetően, káoszba fulladt.

Ez a félreértés azt mutatja, hogy a normann rendszer – még az angol arisztokrácia nagy részének megsemmisítése után is – igen bizonytalan volt. Állandóan ott kísértett benne egy angol lázadás lehetősége.

Odo számára politikailag értelmetlen lett volna az angolokat azzal heccelni, hogy a hódításról szóló diadalittas beszámolókkal az orruk alá dörgöli saját vereségüket. Ezért talán egy angol felkeléstől való félelem az oka, hogy a bayeux-i kárpit – felrúgva a több évszázados tradíciót – kedvező színben tünteti fel a legyőzötteket.

A teljes cikk a BBC History magazin 2018. júliusi számában olvasható.

Kiemelt kép: Stephane Maurice / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Plastic debris floating on the ocean surface, shot underwater.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.