Kutatók egy csoportja korábban ismeretlen genetikai adaptáció nyomára bukkant Délkelet-Ázsiában – számol be a New York Times. A szakértők egy, a tengeri életmódhoz alkalmazkodott népcsoportot vizsgáltak.
A badzsauk Indonézia, Malajzia és a Fülöp-szigetek területén élnek kisebb közösségekben. A több százezer főt számláló népcsoport tagjai hagyományosan úszó, illetve cölöpökre emelt házakban laknak, és szigonyos halászatból, illetve kagylógyűjtésből élnek.
Rodney C. Jubilado, a Hawaii Egyetem badzsaukutatója a New York Timesnak nyilatkozva azt mondta, a népcsoport számára egyszerűen idegen a szárazföld. A szakértő először gyermekkorában találkozott a badzsaukkal a Fülöp-szigeteki Szamal-szigetnél.
Annyira lenyűgözött minket, hogy jóval tovább képesek víz alatt maradni, mint mi, helyi szigetlakók
– mondta a kutató, aki nem vett részt az új tanulmány elkészítésében.
A népcsoport lenyűgöző merülőképessége a biológusokat is foglalkoztatja. A badzsauk egy egyszerű, fából készült búvárszemüveget használva több mint 60 méteres mélységbe is le tudnak úszni.
Nagyobb léppel búvárkodnak
Melissa Ilardo, a Koppenhágai Egyetem akkori hallgatója 2015-ben hallott először a népcsoportról. Ilardo azt feltételezte, hogy az évszázadok óta folytatott szabadtüdős búvárkodás hatására olyan gének jelentek meg a populációban, melyek segítik a merüléseket.
Ilardo kollégáival Szulavézi egyik badzsau közösségét kezdte el vizsgálni. A szakértők először a helyiek lépének méretét tanulmányozták, a szerv ugyanis meghatározó a búvárkodó életmódban. A merülési reflex hatására a szívverés lelassul, a vérerek pedig elzáródnak, hogy a létfontosságú szervek felé tereljék a vért. Ezen folyamatban a lép kulcsfontosságú szerepet tölt be.
A korábbi vizsgálatok már bebizonyították, hogy azok a fókák, melyek nagyobb léppel rendelkeznek, mélyebbre tudnak merülni társaiknál.
Miután Ilardóék felvették az adatokat, átutaztak egy közeli szárazföldi faluhoz, ahol szintén elvégezték a méréseket. Az összehasonlítás során kiderült, hogy
Mivel nemcsak a rendszeresen búvárkodó alanyoknál volt kimutatható a megnagyobbodás, hanem a tanároknál és boltosoknál is – akik még sosem merültek – úgy tűnik, hogy a jelenség hátterében genetikai tényezők állnak.
Ilardo és csapata genetikai mintákat is begyűjtött a térség lakóitól. Ezeket vizsgálva utóbb felfedezték, hogy a badzsauk több szokatlan genetikai variánssal is rendelkeznek.
Az egyik ilyen mutáció a PDE10A nevű gént érintette, amely a badzsauknál a lép méretét befolyásolja. Azon alanyok, akiknél a mutáns gén egy vagy két másolatát is kimutatták, jóval nagyobb léppel rendelkeztek.
Ilardo szerint a mutáció a természetes kiválasztódás miatt terjedt el a populációban. A kutató azt feltételezi, hogy további, a szabadtüdős merülést segítő variánsok is jelen lehetnek a badzsauknál.
Az új eredmények természetesen felülvizsgálatot igényelnek. Mivel a szakértők úgy gondolják, hogy a badzsauk csak az 1600-as években, a kínai tengeri uborkapiac megnyitása után kezdtek el búvárkodni, az evolúciós átalakulásnak igen gyorsan kellett végbemennie. A másik lehetőség, hogy az alkalmazkodás már több ezer évvel korábban megkezdődött.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
