Nem újdonság, hogy egyes irodalmi művek annak – vagy annak is – köszönhetik hírnevüket, hogy tökéletesen eltalálták a korszellemet. Az viszont talán ritkább eset, hogy egy alkotással ez úgy történjen meg, hogy évekkel A Bánk bánnal pedig pontosan ez történt, és abban, hogy ez így alakulhatott, szerepet játszott a cenzúra is, ami sokáig sikeresen gátolta Katona József művének eljutását a szélesebb közönséghez.
A színpadi bemutatóra évekig nem került sor
Noha minden bizonnyal kevesen tudnának így hirtelen felidézni életművéből más írásokat, Katona József a Bánk bán előtt számos műfordítást és drámát is jegyzett, ám az áttörést egyik sem hozta meg számára. Ahogy az iskolákban is tanítják, fő művét az Erdélyi Múzeum 1814-es pályázatára írta, aminek az lett volna a célja, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitását egy magyar témájú, és nem a korban divatos nyugati műveket imitáló darabbal ünnepelhessék meg.
Az már más kérdés, hogy a pályázat eredménytelen maradt, a Katona által beküldött, „ős-Bánk bánt” (az író később jelentősen átdolgozta a művet) pedig még az el nem fogadott, de figyelemre méltó munkák között sem említették meg a bírálók.
Fotó: Wikipedia
Az átdolgozott dráma végül 1819-re készült el, majd a következő évben nyomtatásban is megjelent, ám színpadi bemutatására még hosszú évekig nem került sor. A cenzúrán ugyanis nem ment át a darab, a legfőbb indokként azt hozták fel, hogy „Bánk nagysága elhomályosítja a királyi házét”, de természetesen az is szerepet játszott a tiltásban, hogy attól féltek,
Hozzá kell viszont tennünk, arról azért nem volt szó, hogy tömegek követelték volna a betiltott dráma bemutatását, a könyvből kevés példány fogyott, különösebb visszhangot pedig nem váltott ki.
Katonát annyira meg is viselte az érdektelenség, hogy feladta írói ambícióit, és 1830-as haláláig jogászi karrierjének szentelte magát, 1826-tól Kecskemét főügyészeként tevékenykedett.
Széchenyi is veszedelmesnek tartotta
Persze a Bánk bán születésekor még messze volt az 1830-as évek forrongó hangulata, mindenesetre érdekes elgondolkodni azon, mi lett volna a darab sorsa, ha bemutatják 1820-ban, és esetleg néhány előadás után leveszik a színpadról. De nem így történt, (vagy 16-án, a források nem egyértelműek), Katona egykori jó barátja, a színész és színházigazgató Udvarhelyi Miklós jóvoltából, aki jutalomjátékának választotta a művet, méghozzá Kassán, ahol a helyi cenzúra figyelmét elkerülte a tervezett bemutató.
Itt sem aratott zajos sikert, a következő években néhányszor játszották különböző vidéki társulatok, Pestre végül csak 1839 márciusára jutott el. Ezen az előadáson a nézők soraiban ott ült Széchenyi István is, aki naplójában – a cenzorok véleményével egyetértve – „rossz, veszedelmes tendenciának” nevezte, hogy ilyen művet egyáltalán elő lehetett adni.
amikor az estére a Nemzeti Színházba tervezett előadás a nézőtérre betóduló tömeg miatt maradt el. A szabadságharc bukásával aztán 1858-ig nem is kerülhetett színpadra a darab, amit ekkortól megcsonkított, majd 1867-től újra teljes szöveggel játszottak, az Erkel Ferenc – Egressy Béni jegyezte opera bemutatására viszont már 1861-ben sor került.
Kiemelt képünkön a címszereplő Molnár Levente Erkel Ferenc Bánk bán című operájának próbáján az Erkel Színházban 2017. szeptember 5-én
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
