Az első exobolygót 26 éve azonosították, azóta pedig sorra bukkannak fel a Naprendszeren kívüli égitestek. Eddig azonban nem fedeztek fel bolygókat a galaxisunkon kívül.
Az exobolygók keresésére használt egyik legelterjedtebb módszer a Doppler-effektuson alapul. A technikával a közeli csillagok színképét elemzik. Az Oklahomai Egyetem munkatársai, Xinyu Dai és Eduardo Guerras a galaxisunkon kívüli bolygók kereséséhez a gravitációs mikrolencse-hatást használták fel – számol be az IFLScience.
A gravitációs lencse-hatás lényege, hogy a kellően nagy tömegű objektumok a megfelelő helyen a fényt elhajlítva képesek lencséhez hasonlóan felnagyítani a távolabbi objektumokat. A kutatók általában óriási galaxisok segítségével vizsgálják a teleszkópokkal elemezhetetlen égitesteket.
A mikrolencsék esetében azonban kisebb objektumokat, egy csillagot, illetve az előtte elhaladó bolygóját használják. A két égitest együtt segíthet a mögöttük elhelyezkedő távoli vagy halvány objektumok észlelésében. A mikrolencsék segítségével a kutatók már képesek voltak 25 000 fényévre fekvő, Uránusz-tömegű exobolygókat is kimutatni.
Az Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent új tanulmányban a szerzők viszont azt írják, hatalmas áttörést értek el azzal, hogy egy bolygócsoportot találtak egy távoli galaxisban,
Az érintett rendszer nagyjából félúton fekszik a RXJ 1331-1231 nevű kvazár és a Tejútrendszer között. A galaxis gravitációja lencsét hoz létre, melynek ereje az objektumok mozgása miatt igen változó. A kvazárból érkező fény spektrumanalízise azt mutatja, hogy a galaxis több millió objektumból áll, melyek egymáshoz igazodnak.
Dai és Guerres olyan modellt készítettek, melyben a galaxis csak csillagokból és barna törpékből épül fel. A szimuláció során viszont a lencse egészen más képet mutatott, mint a valóságban. A kutatók így több millió kisebb, a Holdnál nehezebb, de a Jupiternél könnyebb égitestet adtak hozzá a rendszerhez, az új eredmények pedig sokkal inkább összhangban voltak a megfigyelés adataival.
Az eredmények alapján a rendszerben a bolygók tömege a csillagok tömegének 0,001 százalékát teszi ki.
Guerras szerint arra nincs lehetőség, hogy az objektumokat közvetlen módon is megvizsgálják, jelenlétükre és lehetséges tömegükre azonban képesek következtetni.
(Kiemelt kép: University of Oklahoma)
