Megtörtént az elképzelhetetlen, egy modern nagyváros kifogy az ivóvízből. Fokvárosban a kanna a legnépszerűbb árucikk, a boltokból felvásárolták a vizet, rövidesen a hadsereg osztja a szűkös fejadagot 4,5 millió embernek.
ahogy egy metropoliszban kiszáradnak a csapok, elfogy az ivóvíz, ám ez most a valóság. Fokváros hamarosan víz nélkül marad. A 4,5 millió lakosú dél-afrikai nagyvárosban április 16-ára várják a Day Zero-t, azaz a „nulladik napot”, amikor elzárják a csapokat. Mivel ez nem egy film, tragédiára és káoszra sem kell számítani, a lakosságnak kívülről szállítják majd a napi fejadagot.
Régóta halljuk, tudjuk, hogy a túlnépesedés és a klímaváltozás hatására a víz lesz az új arany, az ember hitte és kétkedett is egyszerre. Távolinak tűnt. Most viszont közeli dátum jelzi, sőt, az időpontot rendre előre módosítják, az aktuális állást ezen az oldalon követheti. Soha ilyen nem történt még modern nagyvárosban.
Ma még nem tartunk fejadagoknál, a lakosságtól egyelőre takarékosságot kérnek: február 1-jétől senki ne használjon napi 50 liternél több vizet, de az önkéntes spórolás nem működik tökéletesen.
Másfél perces zuhanyzás és csőtörés
Lencsés Erika öt éve él Fokvárosban, január végétől lendületes, jó stílusú Facebook-posztokban mutatja be a vízhelyzetet a mindennapok szemszögéből. Posztjaiból az ő engedélyévül szemezgettünk.
A zuhanyozás már 1,5 percre van szabályozva. […] Február elsejével bevezetik a napi 50 liter víz/főt! […] Visszatérve a sörfőzde területén található forráshoz, mára már 8 kifolyó van és sorállás a vízért. Azóta tömegek zarándokolnak vízért. Kultúrája lett: edények és kannák színes kavalkádja jelent meg. A kanna és vízgyűjtő edények piaca ugrásszerűen nőtt Fokvárosban 2016 óta!
Tegnap előtt nagy csőtörés volt a szomszédságban a hír futótűzként terjedt és a fokvárosi találékony lakosok azonnal elözönlötték a helyet, vödröket és edényeket töltöttek meg vízzel, vitték haza, hogy a régen le nem húzott WC-t leöblítsék, néhányan a kiszáradó fákra öntötték (micsoda pazarlás), a gyerekek pedig örömmel pancsoltak!
Ma az összes palackos víz eltűnt a polcokról! Kezd kitörni a pánik! A pénztáros szerint reggel egy férfi bement a boltba és felvásárolta az összes vizet, még a fél litereseket is! Nézem a helyi FB csoporton, hogy egyetlen környéki boltban sem maradt víz… A helyi önkormányzat rádioriportjának hatására az emberek elkezdtek a neten és Whatsappon listákat küldözgetni, hogy mit kell tenni, hogyan kell felkészülni a Nulladik Nap utáni eseményekre, így pl. vegyünk nedves kéztörlőket, sok vizet, víztisztító tablettát stb. Na ezeket mára már fel is vásárolták, akik tudták!
Hatalmas, milliós nagyságrendű bádogváros, szegénytelepek vannak Fokvárosban […] A bádogvárosokban 1 csap jut kb. 60-100 emberre, WC (ha működik) kb. 2 van ugyanennyi emberre. Ők naponta állnak sorban – így nőttek fel – vízért. Aztán meg naponta gyalogolnak órákat, hogy eljussanak a munkahelyükre és vissza. A körülményeik emberileg, szociálisan és gazdaságilag kilátástalan. […] Szóval nekik nincs lehetőségük vizet, vagy víztisztító tablettát venni.
Mostanában úgy követjük az időjárás előrejelzést, mint a CIA a terroristákat! Mára többet tudok leesett milliméterekről, mint a fiam iskolai eredményeiről. Fontos lett, hogy esik-e, hol esik, mikor és mennyit. Mert hiába zuhog esetleg napokig, ha nem a tározók vízgyűjtő területére esik a fránya víz, sajnos nem sokat ér Fokvárosnak… […] Tegnap kiadta a város, hogy hol és hogyan lehet majd a napi 25l/fő/nap (huszonöt! Értsd HUSZONÖT LITER) vizet beszerezni a Nulladik Nap és a csapok elzárása esetén. Nem fogják regisztrálni, hogy ki mennyit visz, de limitálják az elvihető mennyiséget 100 l/főben.
Évek óta a levegőben lóg
Mi áll a háttérben? Az okok szerteágazóak, a megoldás optimális esetben is évek kérdése, középtávon pedig Fokváros négymilliós lakossága megtapasztalja, milyen sorba állni a lajtos kocsi előtt – erről beszélgettünk Dr. Bogárdi János hidrológussal, a bonni egyetem nemzetközi szinten elismert professzorával.
Ha a mostani vízhiány hátterét keressük, alapvetően három tényt említhetünk:
- alacsony tározókapacitás;
- elhúzódó aszály;
- emberi „felelőtlenség” a város vezetése részéről.
A város a több kisebb mellett a nyugati partvidék legnagyobb tározójából, a 480 millió köbméter kapacitású, de körülbelül 50 km² felületű Theewaterkloof tóból biztosítja vízellátását. Óriásinak hangzik, de nem az: a felülethez képest elég sekély, így nagyon nagy a tározó párolgási vesztesége, ami még az évek óta tartó szárazság nélkül is igen kockázatos.
Az aszály 2015-ben kezdődött, a csapadékmennyiség katasztrofálisan alacsony volt, amire a következő év átlag alatti esőt hozott, 2017 pedig az elmúlt 11 esztendő legszárazabb éve volt, legalábbis a Fokvároshoz közeli Stellenbosch városi mérőállomás adatai alapján. Összességében három év alatt két év átlaga hullott
– foglalja össze a professzor a helyzetet.
K.O. a természettől
A Theewaterkloof tározó tavaly novemberben, az esős évszak végén, amikor elvileg tele kellene lennie, a vízszint hat méterrel volt a maximális duzzasztási szint alatt. Ez 10 méteres maximális mélységnél katasztroálisan alacsony.
Most tartanak 26 százaléknál, körülbelül 15 százalékos teltségnél pedig nem lehet több vizet kivenni: ettől kezdve már csak sáros lé marad a tó fenekén, ráadásul a csövek is magasabban fekszenek. A kisebb tározók ugyan jobb állapotban vannak, de méretükből adódóan a város ellátása szempontjából nem mérvadók.
A K.O.-t tehát abszolút a természet mérte Fokvárosra, de előrelátó tervezéssel és technikával el lehetett volna kerülni a közeljövöben bekövetkezö helyzetet, hiszen már 2015 végén is jól látszott: a helyzet könnyen komolyra fordulhat.
Többet használtak, mint a magyarok
Itt jön a képbe az emberi tényező. A Dél-Afrikai Köztársaság viszonylagos önállósággal bíró tartományokból áll, amelyek hatásköre természetesen kiterjed a vízügyre is. A keleti országrészben professzionálisan működtetett cégek felügyelik és kezelik a vízkészletet, ők adják el az önkormányzatoknak, amelyek csak a szétosztást végzik.
Nyugaton viszont, így Fokvárosban is az egész rendszer az elsőtől az utolsó lépésig a helyi kormányzat kezében van, vagyis politikusok irányítják. Ebből lett a baj, és nem is ma kezdődött
– mondja a térség viszonyait személyesen is jól ismerő Bogárdi János, aki most is épp a napokban tért vissza Európába Dél-Afrika vízhiány sújtotta térségéből.
Hiába hangzottak el megkérdőjelezhetetlen szakmai érvek és a hidrológusok sürgetése újabb víztározók építésére, a meglévők fejlesztésére illetve karban tartására, ezek a munkálatok elmaradtak. Az aszályra is későn és gyengén reagáltak.
A vízkorlátozás január 31-éig azt jelentette, hogy a fokvárosiak fejenként naponta 87 liter vizet használhattak fel. Ez valójában nem igazi korlátozás: Magyarországon mindenféle kényszer nélkül 90 liter a napi vízfogyaszttási átlag, és vígan megvagyunk belőle
– fogalmaz a professzor.
Katonák, lajtoskocsi, 25 liter
Hazánkban a magas vízdíj önmegtartóztatásra készteti az embereket, ám Fokvárosban szinte fordított helyzet állt fel. Az utóbbi időben csaknem kétmillió embert telepítettek a városba, pontosabban perifériára szorult tömegeket költöztettek szegénynegyedekbe. Ezzel nemcsak a vízfogyasztás nőtt meg viszonylag rövid idő alatt, de a rászoruló százezreknek nincs okuk spórolni sem, szociális alapon kedvezményesen vagy ingyen használhatják a vizet.
Február 1-től 50 liter/napra csökkentették a fejadagot, de már megint késő és kevés. A szakember úgy véli, ha politikai helyett szakmai alapokon működne a vízgazdálkodás, már sokkal korábban bevezettek volna korlátozásokat, amivel elkerülhették volna a fájdalmas végjátékot.
Ha ugyanis előre láthatóan április 16-én kiszáradnak a csapok, meg kell oldani Fokváros vízellátását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akár katonai kísérettel szállítanak vizet a város előre kijelölt pontjaira, ahol mindenki naponta átveheti a fejadagját: 25 litert.
Valahol persze érthető a politika hezitálása is, hiszen Fokváros nagyon komoly turisztikai centrum: óriási gazdasági veszteségeket okozhat, ha a látogatók a vízkorlátozások hírére más úticélt választanak. Már abból is hatalmas felháborodás volt, amikor néhány uszodát bezártak…
Emellett a mezőgazdászok vízhasználati jogát sem lehet következmények nélkül megvonni.
Három év múlva állhat helyre a rend
Mi lesz a megoldás? A helyzet már annyira katasztrofális, hogy rövid távon elkerülhetetlennek tűnik a fent említett 25 literes napi fejadag lajtoskocsikból való szétosztása. februárban munkába áll egy üzem, aminek építése először 2017 novemberében kezdődött. Nagyon valószinűtlen, hogy ilyen rövid idő alatt egy komoly teljesítményű sótalanító rendszert lehetne üzembe helyezni. Idővel persze ki lehet építeni ezt a szisztémát is, ám a mostani krízisen az már nem segít.
A Kárpát-medence viszonyaihoz szokott emberben felmerül a talajvíz használatának kérdése, ami viszont Dél-Afrikában nem igazán széleskörű alternatíva. Ez nem a Duna völgye, ahol az ember ás egy mélyebb gödröt és merheti is a vizet. Bogárdi professzor magyarázata szerint:
A terület masszív gránit sziklaalapzaton fekszik, több- kevesebb talajvíz legfeljebb a kőzet repedéseiben gyűlik fel a mélyben. Lutri, hogy hol és mennyi van, mint ahogy az is, eltalálják-e egyáltalán a vízszállító repedést.
A végleges enyhülés a természettől várható, az aszály sem tarthat örökké, egyszer elered az eső és újra duzzasztási szintig telik a tározó.
A környék legnagyobb tározójának a Theewaterkloof-gátnak a vízgyűjtőterülete viszont mindössze 500 km2, a professzor szerint ezért átlagos csapadékmennyiség esetén ez a vízgazdálkodási szabályok feltételezett szigorítása mellett is három évbe telhet, hogy a tározó megint kapacitásának megfelelően működhessen.
Kiemelt fotó: AFP/Rodger Bosch
