Több száz évmillióval ezelőtt a Földet a toboztermők és a harasztok uralták. Az első virágzó növények nagyjából 150 millió éve jelentek meg, majd gyorsan elárasztották a világ minden részét, az addig állandóan zöld tájat tarkává változtatva.
Évszázadok óta folyik a vita arról, hogy mi a virágzó növények hihetetlen sikerének és sokféleségének titka. Charles Darwin “gyalázatos rejtélynek” nevezte, félve, hogy a váratlan hiányosság megkérdőjelezheti elméletét, az evolúció tanát.
A méret a lényeg
Most kiderült, a titok nyitja a genom mérete: minél kisebb, annál jobb.
A sikert a sejt méretére lehet visszavezetni, vagyis arra, hogy hogyan lehet kis sejtet építeni úgy, hogy minden, az élethez szükséges tulajdonság megmaradjon
– idézi az MTI Kevin Simonint, a Kaliforniai Állami Egyetem kutatója.
Simonin és a Yale Egyetemen dolgozó kollégája, Adam Roddy azt feltételezték, hogy a növény genetikai anyagának, vagyis genomjának a mérete lehet fontos. A Kew-i Királyi Botanikus Kert által őrzött több száz növény – virágos és toboztermő és haraszt – adatait elemezték, összehasonlították a genomjuk méretét olyan anatómiai jellegzetességekkel, mint a levélen lévő pórusok száma.
Eredményesebb a fotoszintézis
Eredményeik „erős bizonyítékkal” támasztják alá, hogy a virágzó növények sikere és gyors elterjedése a „genom méretcsökkentésének” számlájára írható. A sejtmagban tárolt genom zsugorításával a növények apróbb sejteket hozhattak létre.
A kisebb sejtek pedig a szén-dioxid nagyobb mennyiségének felvételét tették lehetővé a fotoszintézis útján.
A virágos növények hatásfokukat úgy növelik, hogy leveleikbe egyre több eret és pórust építenek. A kutatók szerint csak a virágzó növények zsugorították a genomjukat, ez volt a „szükséges feltétele a gyors szárazföldi elterjedésnek”.
(Kiemelt kép: LOIC VENANCE / AFP)
