Az Oxfordi Egyetem Földtudományi Tanszékének munkatársai azokat az apró eltéréseket vizsgálják, melyek meghatározzák, hogy egy bolygó lakható-e – számol be az Independent. A kutatók elsőként a marsi környezetet elemezték.
Nagyjából 3 milliárd évvel ezelőtt a Marsot a Földhöz hasonlóan víz borította, az égitest azonban idővel teljesen kiszáradt. A szakértőket régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy mi történt a bolygó vizével. Egyes elképzelések szerint a folyadék az űrbe szökött, miután a Mars mágneses tere összeomlott.
Az oxfordi kutatók új vizsgálatuk során viszont arra jutottak, hogy a víz a felszínbe zárva még mindig jelen lehet az égitesten.
A Marson a víz és a bazaltos kérget kialakító frissen kilövellt láva reakciója szivacsszerű hatást hozott létre
– mondta Jon Wade, a tanulmány vezető szerzője. A szakértő hozzátette, a folyamat hatására megváltozott a kőzet ásványi szerkezete, a felszín pedig kiszáradt.
Apró, de fontos eltérések
A Föld és a Naprendszer többi bolygója közti apró különbségek elegendőek voltak ahhoz, hogy csak a mi otthonunk váljon alkalmassá az élet számára.
A Mars és a Föld közti egyik legfontosabb eltérés az, hogy a vörös bolygó jelentős oxidációs körülmények közt formálódott, így a köpenyében található kőzeteknek magasabb a vastartalma. A helyi kőzetek 25 százalékkal több vizet tudnak megtartani, mint a földiek.
Jim McElwaine, a Durhami Egyetem munkatársa szerint az égitesten ugyan mára valóban nincs annyi víz, mint a Földön, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Mars teljesen száraz. A kutató korábban vizsgálta már a marsi víz lehetséges forrásait, de az új tanulmány elkészítésében nem vett részt.
McElwaine úgy véli, hogy az egykori folyadék egy része jégként még ma is fellelhető a bolygón.
Wade szerint fontos lehet más égitesteken is felmérni a kövek vízfenntartó, illetve környezetbefolyásoló képességét. A szakértó hozzátette, a Vénusz kifejezetten jó alany egy ilyen elemzésre, hiszen viszonylag keveset tudunk róla.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
