Azt, hogy ember jutott a világűrbe, illetve hogy a Holdon nyomot hagytunk, a hidegháborús űrversenynek köszönhetjük. Annak az erőfitogtatásnak, amely az űrkutatáson keresztül akarta megmutatni,
Az IFL Science összegyűjtötte a verseny bukott projektjeit, legalább is azokat, amelyek ma már elég szürreálisnak tűnnek, pedig akkoriban komoly pénzeket áldoztak a megvalósításukra.
#1 A SZOVJET HALÁLCSILLAG
Bár kétségtelenül nem volt olyan hatalmas, mutatós vagy pusztító, mint A csillagok háborúja mesterséges bolygófegyvere, azért a Szovjetunió Halálcsillagára sem lehetett panasz.
A terv az volt, hogy a Polyus-Skif névre keresztelt fegyverplatformot felküldik földkörüli pályára, ahonnan szén-dioxid lézerrel szépen lelövögeti az Egyesült Államok fontosabb műholdjait. Valószínűleg egy ilyen eszköz űrbe juttatását az amerikaiak sem hagyták volna szó nélkül, és ha nem ért volna csúfos véget a projekt,
A fegyver tervezését már jóval az Apollo-Szojuz program után, az 1970-es évek végén kezdték el. Eredetileg a bázison kozmonauták is állomásoztak volna folyamatosan, de ezt az ötletet idővel elvetették, ahogy azt is, hogy a platform az amerikai támadórakétákat is figyelje, és le is lője, ha a Szovjetunió felé indulnak.
Szerencsére a szovjet műszaki tehetség ezúttal megbukott, és a fegyvert nem sikerült földkörüli pályára állítani – ki tudja, hol tartanánk ma, ha megvalósulnak az elvtársak tervei. A projektről egyébként nagyon sokáig még Oroszországban sem tudtak, csak pár évvel ezelőtt derültek ki a részletek.
#2 ATOMOT A HOLDRA!
Az Egyesült Államokat sem kellett félteni, ha eszement tervekről van szó: Reagan elnök és kormányzata a hidegháború alatt azt tervezte, hogy atombombát küld a Holdra, és ott belevezeti a felszínbe.
A terv 1959-ben született meg, még az űrverseny hajnalán, amikor egyáltalán nem volt biztos, hogy az USA képes lesz embert küldeni a világűrbe, nemhogy a Holdra.
A hivatalos magyarázat persze az volt, hogy az Államok tesztelni akarta a W25 nukleáris robbanófejét olyan területen, ahol biztosan nem lesz káros az emberiségre, a valódi ok azonban az volt, hogy megmutassa a Szovjetuniónak, hogy ilyet is tud.
A robbantást direkt olyan területen akarták elvégezni, ami a Földről is szépen látszik, hogy mindenki – vagyis leginkább az elvtársak Moszkvában – észrevegye. Szerencsére a projektet végül elvetették, de érdekesség, hogy a fiatal Carl Sagan is dolgozott a megvalósításán.
#3 RÉZGYŰRŰT A FÖLD KÖRÉ
Az Egyesült Államok az 1960-as években gőzerővel dolgozott azon, hogy a kommunikációs hálózatát feljavítsa.
A kormányzatban ebben az időszakban valakinek az a “zseniális” ötlete támadt, hogy ezt nem lehetne egyszerűbben megoldani, mint apró rézhuzalokat küldeni földkörüli pályára, amelyek aztán egy gyűrűt alkotva segítik majd a kommunikáció zavartalan működését.
Ennél már csak az az elképesztőbb, hogy elérték: a West Ford névre keresztelt projektet komolyan vegyék, és nekiálljanak a tervezésének. Az egészhez nagyjából 480 millió rézhuzalra lett volna szükség, és bármilyen meglepőnek tűnik is, 1961 és 1963 között néhányat fel is lőttek közülük.
Persze közel sem annyit, amennyi egy ilyen projekt megvalósításához szükséges lenne, de az biztos, hogy a bolygó körül most is kering néhány miniatűr rézhuzal, arra várva, hogy összekapcsolódhasson a társaival.
#4 ÉS MEGSZÜLETIK AZ ISS
Persze nem minden űrkutatási terv volt gonosz vagy haszontalan, ami ebben az időszakban született. A sikeres űrrepüléseken kívül ekkor született meg a Nemzetközi Űrállomás elődjének, a Szabadság Űrállomásnak az ötlete is.
Az 1980-as évek végén az Egyesült Államok akart létrehozni egy olyan nagy állomást, amely földkörüli pályán járva folyamatosan figyelné bolygónkat, fedélzetén pedig mindig lenne egy nemzetközi kutatócsapat, hogy kísérleteket végezzenek, és kipróbálják, milyen hatással van a hosszabb űrutazás az emberi testre.
Ha ez ismerősnek tűnik, az nem véletlen: bár Ronald Reagan elnök tervei nem valósultak meg, az ötlet adta az ihletet a ma is működő Nemzetközi Űrállomás megépítéséhez.
(Kiemelt fotó: Flickr/KillamarshianUK)
