Nagyjából 65,5 millió évvel ezelőtt egy óriási, 10 kilométer széles kisbolygó csapódott a Földbe a mai Mexikói-öbölnél. Az ütközés hatására egy 110 kilométer átmérőjű kráter keletkezett.
A szakértők szerint a katasztrófa hozta el a dinoszauruszok korának végét: az ütközéssel a szárazföldi és vízi állatok több mint 75 százaléka pusztult ki.
Az eddigi kutatások alapján a becsapódás hatására nagy mennyiségű hamu, korom és por került a légkörbe, 80 százalékkal csökkentve a felszínt elérő napfény mennyiségét. Ez gyors globális lehűlést eredményezett, melytől rengeteg növényfaj halt ki. A tápláléklánc teljesen összeomlott.
Japán kutatók korábban igazolták, hogy az aszteroida és az általa okozott erdőtüzek önmagukban nem lettek volna elegendőek a látványos lehűléshez. A becsapódás hatására a szénhidrogénekben gazdag kőzeteket is lángra kellett lobbanniuk, további hamut juttatva az atmoszférába.
Az, hogy a kőzeteknek pontosan mekkora volt a szénhidrogén-tartalma, nagyban függött attól, hogy hol helyezkedtek el.
Az új kutatásban Kaiho Kunio, a Tóhoku Egyetem munkatársa és csapata azt vizsgálták, hogy a Föld mely pontjaiba ütközve okozhatott egy objektum a Chicxulub-becsapódáshoz mérhető katasztrófát. A szakértők az elemzés végén arra jutottak, hogy a kisbolygó rendkívül szerencsétlen helyen ért talajt.
Az aszteroida a bolygó felületének 87 százalékába csapódva nem váltott volna ki tömeges kihalást.
A kihalási esemény előfordulásának esélye csupán 13 százalék volt
– mondta Kunio.
A szakértők számítógépes modellek segítségével mérték fel, hogy a talaj lokális szénhidrogén-tartalmától függően mekkora hamut szabadíthatott fel egy ütközés. A következő lépésben megvizsgálták, hogy milyen mértékű klímaváltozást eredményeztek volna az egyes események.
Az adatok alapján 8-10 Celsius-foknyi lehűlés kellett a globális katasztrófához. Ehhez 385 millió tonna légkörbe áramló porra volt szükség.
A modellek szerint a kisbolygó a Föld felületének csupán 13 százalékával találkozva okozott volna tömeges kihalást. A többi régióban nem volt elég magas a kőzetek szénhidrogén-koncentrációja.
(Via: Live Science, kiemelt kép: estt/Thinkstock)
