A park egyik régiójában, Sebitoliban a vizsgált 66 csimpánzból 16-nál azonosítottak valamilyen fizikai rendellenességet, például orrlyuk-szűkületet, nyúlszájat, végtag-eldeformálódást, reprodukciós gondot, illetve bőr- vagy szőrpigmentáció-csökkenést. A 35 megfigyelt bonobóból legalább 6-nál fedeztek fel hasonló problémákat.
A park egyéb területein csupán két majomról tudni, melyek efféle rendellenességekkel élnek. A két példány közül az egyiknél feltehetőleg örökletes betegség miatt alakultak ki az eldeformálódások.
A szakértők kutatásuk során felfedezték, hogy két nagy teagyár is található Sebitoli területén, melyek alkalmazottai nyolc különböző növényvédőt használnak – többek közt glifozátot, cipermetrint, dimetoátot és klórpirifoszt.
A veszélyes anyagok előfordulásának későbbi elemzése rámutatott, hogy a térség talajában, vizében és növényeiben a diklór-difenil-triklóretán és a klórpirifosz aránya jóval meghaladja a kukoricaszemekben és halban megengedett szintet.
Előbbi rovarirtó az egyik legveszélyesebb. Bár az ENSZ Stockholmi Egyezménye a környezetre gyakorolt rendkívül káros hatása miatt betiltotta a szer használatát, sok afrikai országban, ahol a malária továbbra is jelentős egészségügyi problémát jelent, a diklór-difenil-triklóretánt még mindig alkalmazhatják.
Tanulmányukban a szakértők kihangsúlyozták: nem találtak egyértelmű kapcsolatot a majmok rendellenességei és a növényvédő szerek közt. Ennek ellenére a csapat úgy véli, hogy számtalan tény bizonyítja, hogy az összefüggés igenis fennáll.
A régióban használt szerek közül legalább három befolyásolja egy olyan hormon működését, amely az emberi újszülöttekben abnormális szint esetén rendellenességeket idéz elő az arcon. Ennek ellenére lehetséges, hogy az ugandai jelenségben más faktorok is szerepet játszanak.
