Az 1980-as években a világ országai először fogtak össze, hogy megóvjanak egy fajt a kihalástól: világszerte tiltották be a kék bálnák vadászatát. Három évtizeddel később azonban a déli féltekén a tengeri emlősök populációjának helyreállása sokkal lassabban zajlik, mint korábban gondolták. Könnyen elképzelhető, hogy a klímaváltozás tovább fogja nehezíteni az állomány regenerációját.
A szakértők a sziláscetek öt olyan fajának feljegyzéseit elemezték, melyek ma is jelen vannak az Antarktisz vizeiben. A legkorábbi információk 1890-ből származtak. A kutatók a vizsgálattal következtetni tudtak arra, hogy hogyan alakult a bálnák egyedszáma az 1980-as évek óta, illetve, hogy miként hat majd rájuk a jövőben az éghajlatváltozás. Egyes élőlények számára a helyzet nem túl rózsás.
A lassú helyreállás és a globális felmelegedés – amely minden bizonnyal hatással lesz az állatok táplálékforrásaira – együtt azt eredményezik, hogy az élőlényeknek egyre nehezebb lesz a szaporodás.
Az új tanulmány minden korábbinál részletesebben mutatja be, hogy miként reagáltak a kék bálnák, a közönséges barázdásbálnák, a csukabálnák, hosszúszárnyú bálnák és a déli simabálnák a múlt különböző kihívásaira, illetve, hogy mit hozhat számukra a jövő.
Eva Plaganyi, a CSIRO (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation) munkatársa szerint a kutatásban használt modell a bálnák egyedszámát vizsgálja az 1890-es évektől napjainkig, majd párosítja az adatokat a táplálékmennyiségre és az óceán állapotára vonatkozó információkkal. A számítások felfedték, hogy milyen környezeti változásokat fognak megtapasztalni az állatok.
A fő probléma az állatok lassú szaporodási ideje. A déli simabálnák nőstényei például két-háromévente is csupán egyetlen borjat hoznak világra. A hosszúszárnyú bálnák viszont már évente egyszer szülnek – ez magyarázatot ad arra, hogy populációjuk miért áll helyre gyorsabban, és regenerálódhat már 2050-re. Hasonló a helyzet a csukabálnák esetében is, igaz, ez a faj még mindig veszélyben van, ugyanis Japán továbbra sem tiltja az állat vadászatát.
A szakértők bíznak benne, hogy eredményeik segíthetnek a pontosabb védelmi és gazdálkodási tervek kidolgozásában.