A közelmúltban kínai kutatók először hajtottak végre krionikai hűtést egy emberi testen. Csan Venlian 49 éves korában halt meg tüdőrákban, férje, Gui Csunmin ajánlotta fel a nő testét a kísérletre. A házaspár Venlian élete végén döntötte el, hogy a nő testét a tudománynak adják majd.
A projekt a vállalat és a Sandong Egyetemi Csilu Kórház, illetve az Alcor Élet Meghosszabbítási Alapítvány közreműködésével valósult meg.
A hűtés sikere ellenére a krionika továbbra is kérdéseket vet fel: vajon tényleg lesz lehetőség a jövőben a fagyasztott testek felélesztésére, vagy az efféle kísérletek inkább csak az emberi biológia alaposabb megértését szolgálják?
A krionika esetében a lényeg az időzítés: a testet közvetlenül a halál beállta után kell lefagyasztani. A fagyasztás valójában kissé pontatlan kifejezés, ugyanis a krionikai eljárással igyekeznek megakadályozni a jégkristályok kialakulását, ezek ugyanis roncsolják a sejteket és szöveteket. Éppen ezért inkább beszélhetünk gyors hűtésről.
A testhez a hűtés során különböző kémiai anyagokat adnak, melyek segítik a stabil állapot megtartását, illetve az ellenállást a hosszú időn át fennálló rendkívüli hidegnek. A krionikai eljárás célja elviekben az, hogy egy nap ismét felmelegítsék a testet, majd sejtszinten újraindítsák azt – lehetőleg minél kevesebb epigenetikus változással.
Mai technológiánk és tudásunk mellett az ilyen felélesztés egyszerűen lehetetlen. Jelenleg még közvetlenül a klinikai halál beállta után sem vagyunk képesek minden esetben végrehajtani az újjáélesztést. Ez persze nem jelenti azt, hogy a krionika felesleges volna: a tudomány folyamatos fejlődésével egy nap mai ésszel felfoghatatlan dolgokat is elérhet majd az emberiség.
