A kutatók floridai helyszíneken fedeztek fel olyan pókokat, melyekről korábban úgy hitték, hogy kizárólag rovarokat esznek. Az új elemzés alapján néha gyíkok és békák is felkerülnek az étlapra.
A szakértők régóta tudják, hogy egyes pókfajok gerinceseket, például madarakat és halakat is fognak. Azonban eddig egyetlen olyan ugrópókot sem találtak, amely közvetlen módon vadászott volna gerincesekre – igaz, a tudomány ismer egy kelet-afrikai fajt, az Evarcha culicivorat, amely a szúnyogok elejtésével jut hozzá a gerincesek véréhez.
Ugyanakkor több korábbi beszámoló is azt bizonyította, hogy az ugrópókok sokkal veszélyesebb ragadozók, mint ahogy azt sokan gondolják. Éppen ezért a Martin Nyffeler, a Bázeli Egyetem zoológusa által vezetett csapat úgy döntött, utánajárnak, hogy mennyi információt tudnak összegyűjteni a gerinceseket evő ízeltlábúakról.
A kutatók a szakirodalomtól a szociális médiában megjelenő posztokig számtalan forrást ellenőriztek, hogy minél több bizonyítékot találjanak. Bár a vizsgálatban szereplő legnagyobb pók csupán 2 grammos volt, így is sikerült olyan fajokat azonosítaniuk, melyek testtömegüknél háromszor nagyobb gyíkokat és békákat is elejtenek.
A csapat egy Costa Rica-i esettel is találkozott, melynek során egy eddig ismeretlen Phidippus nembe tartozó faj egy fiatal, magányos gyíkot fogott el.
A Journal of Arachnology folyóiratban megjelent tanulmányban először dokumentáltak tudományosan gerincesekre vadászó ugrópókokat.
A ragadozók viselkedését valószínűleg azért nem sikerült eddig leírni, mert az élőlények rejtőzködő életmódot folytatnak. A szakértők úgy vélik, hogy csak az ugrópókok legnagyobb fajai képesek rendszeresen gerinceseket elejteni, mivel a többiek meglehetősen kicsik, és inkább végzik a békák és gyíkok zsákmányaként, semmint fordítva.
