A Jeruzsálem Falai Nemzeti Park területén folyó feltárás során a kutatók számtalan 2600 éves leletre bukkantak. A maradványok alátámasztják a Bibliában leírtakat, mely szerint a babilóniaiak leégették Jeruzsálemet. A város – és vele együtt Salamon temploma – időszámítás előtt 587 körül pusztult el.
Az Izraeli Régiségek Hatóságának régészei Dávid városának keleti részén, kőtörmelékek alatt fedezték fel a maradványokat. A csapat több tucat gabona és folyadék tárolására alkalmas edényt is talált. Néhány edényen pecséteket is sikerült azonosítani, melyek segítségével aztán datálni tudták a leleteket.
Joe Uziel, a feltárás vezetője szerint a díszítések az első templom periódusának jellegzetességei, melyeket a Júdai Királyság adminisztrációs rendszere használt.
A tény, hogy a tűzre utaló leletek 2600 évesek, alátámasztják a Jeremiás könyvének 52. fejezetében leírtakat:
Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján – ez Nebukadnezár babiloni király 19. esztendejében történt – Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, aki a babiloni király közvetlen környezetéhez tartozott, eljött Jeruzsálembe. Felgyújtotta az Úr templomát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát.
Az ásatás eredményei bebizonyították, hogy a város jelentős része valóban leégett. A maradványok ugyanakkor azt is felfedték, hogy Dávid városának bizonyos részei sértetlenek maradtak, és csak később hagyták el őket.
Ennek ellenére a feltárás során előkerült leletek többsége a korábbi felfedezésekből, például a területen előkerült babilóniai nyílhegyekből levont következtetésekkel van összhangban.
Az utóbbi időkben több Bibliához kapcsolódó kutatás is zajlott a Közel-Keleten – szakértők egy csoportja például a kánaániták genetikáját vizsgálta, egy régészcsapat pedig egy filiszteustemetőt tárt fel.
