Ma már tudjuk, hogy meteorok formájában ezernyi veszély fenyeget minket a világűrből, és egy-egy nagyobb égi sziklának nem is kell klasszikus értelemben a földbe csapódnia, hogy brutális pusztítást okozzon. Kiváló példa erre az az 1908-ban érkező aszteroida, ami
El lehet képzelni, hogy már száz éve is micsoda világvégét jelentett volna, ha egy nagyvárost vesz célba. Hajszálon múlt.
1500 hirosimai atombomba
Közép-Szibériában, az Alsó-Tunguszka és a Léna folyó közti területen 1908. június 30-ának reggelén szerencsére a madár sem járt. Helyi idő szerint 7:13 perckor egy vészjósló, mai becslések szerint 50-100 méter átmérőjű meteor csapódott a Föld légkörébe, délkeletről észak felé száguldott tüzes gömbként, majd mielőtt földet ért volna, felrobbant. Ez volt az úgynevezett Tunguszkai esemény.
Egy 40-50 kilométeres körben mindent letarolt, a pusztítást nyolcmillió kidőlt fa jelezte. A 65 kilométerre fekvő Vanavarában betörtek az ablakok, ajtók szakadtak be, a lökéshullám az embereket ledöntötte a lábukról. A szemtanúk több száz kilométeres távolságból is érezték a hőhatást, és az 500 kilométerre futó transzszibériai vasút utasai is érezték a robbanást és szokatlanul erős fényjelenséget láttak.
A pusztítás mintegy 2000 négyzetkilométeres területen tökéletes volt: a fák szétszórt fogpiszkálókként feküdtek a földön, amelyik állva maradt, annak ágai leégtek, távírópóznára hasonlítottak. Az állatok is mind szénné égtek a környéken.
Folyamatosan bombáznak
Az egészben az ijesztő, hogy ez ma is bármikor megtörténhet – elméletben. A Naprendszer keletkezésekor nem minden anyag épült be a bolygókba, a “maradék” azóta is végtelen köreit rója csillagunk körül a porszemektől kezdve a kétezer kilométer átmérőjű Plutóig.
Egyesek néhány, mások akár egymillió földi év alatt tesznek meg egy “kört”, aszteroidáknak nevezzük mindannyiukat. A meteor névvel inkább azokat az objektumokat illetik, amelyek valamilyen kapcsolatba kerülnek a Földdel.
Évről évre ezernyi aszteroidával ütközünk, leginkább augusztusi éjszakákon gyönyörködhetünk bennük csillaghulláskor.
A találkozásnak viszont hihetetlenül kevés az esélye, hiszen nem elég, hogy a Föld és az aszteroida pályájának kereszteznie kell egymást, de adott pillanatban kell ugyanott lenniük. A Föld 924 millió kilométert tesz meg a Nap körül, és tegyük fel, az aszteroida is ennyit. Ehhez képest semmiség bolygónk 12 742 kilométeres, illetve az aszteroida pár száz méteres vagy néhány kilométeres átmérője.
Ma már szerencsére egy esetleges ütközéssel kapcsolatban átléptük a “kicsi a valószínűsége” kategóriát. A csillagászok már azonosították az egy kilométernél nagyobb objektumokat, egyik sem jelent veszélyt.
Megvan már az eggyel kisebb kategória is megvan, 2020-ig pedig felkutatják a 320 méter feletti aszteroidákat is, de már a jelenlegi technikai szinten is képesek vagyunk a 4-5 méteres testeket is kiszúrni. És ha valamelyik mégis célba venné a Földet, képesek vagyunk eltéríteni a pályájáról- igaz, ehhez jelenleg 5-10 évre lenne szükség.
