Bizonyos tömegkihalások azonban nem voltak olyan jelentősek, hogy okaikat alaposabban feltárják. Ilyen például a 2,6 millió évvel ezelőtti pliocén-pleisztocén esemény, melynek során ugyan számtalan faj kipusztult, a folyamat hátterét mégsem tudták eddig pontosan felmérni.
A Zürichi Egyetem új tanulmánya most alátámasztja azt az elképzelést, mely szerint a mamutok korát megelőző időszakban az óceánokban hatalmas kihalási hullám indult meg.
A fosszilis adatok új felmérése alapján ez elég volt ahhoz, hogy meglepően nagyszámú tengeri faj eltűnjön. Az esemény során a tengeri élőlények harmada pusztulhatott ki.
A folyamat a tengeri emlősöket érintette a legsúlyosabban, a becslések szerint 55 százalékuk halt ki. Ezen felül a tengeri teknősök 43 százaléka, a tengeri madarak 35 százaléka, és a cápák 9 százaléka veszett el. A kihalt halak közt volt minden idők egyik legnagyobb és legfélelmetesebb ragadozója, az óriásfogú cápa, azaz a megalodon is. Az élőlény akár 18 méter hosszúra is megnőhetett.
A kutatók régóta tudják, hogy a ragadozó megközelítőleg 2,6 millió éve halt ki, azt azonban eddig nem sikerült kideríteni, hogy mi okozta a faj vesztét. A szakértők számtalan tényezőre gyanakodtak: a zsákmányállatok eltűnésére, egy más állattal való rivalizálásra, vagy éppen az óceán hirtelen lehűlésére.
Az új tanulmány szerint a tengerszint csökkenése miatt a biológiailag sokszínű part közeli területek szárazföldivé váltak, ez okozta a kihalási eseményt, amely elől az óriási cápa sem menekülhetett. A kutatók úgy vélik, a felfedezés arra utal, hogy a geológiai múlt megafaunája sokkal érzékenyebb volt a környezeti változásokra, mint eddig hittük. Ez azt is jelenti, hogy az ember által okozott éghajlatváltozás hatásait sem szabad alábecsülni.
