Az élőlény első maradványait még 2013-ban fedezték fel Mukava közelében. Ez a harmadik kacsacsőrű dinoszaurusz (Hadrosaurida), melynek teljes csontváza tengeri rétegből került elő.
A hadrosauridák gyakori növényevők voltak a késő kréta kor idején, nagyjából 100-65 millió évvel ezelőtt. Az élőlények Laurázsia, azaz a mai Ázsia, Európa és Észak-Amerika területén fordultak elő, igaz, a mai Antarktikán is megtalálhatóak voltak. Az élőlények maradványait gyakran fedezik fel ezeken a területeken, ép csontváz azonban csak nagyon ritkán kerül elő tengeri üledékből.
1936-ban Szahalinon találtak egy leletet, melyet később Nipponosaurusnak neveztek el – sokáig ez volt az egyetlen tengeri rétegben feltárt hadrosaurida-fosszília, amely nevet kapott.
Egy csontvázat a paleontológusok akkor tekintenek teljesnek, ha a fosszília az eredeti csontok legalább 50 százalékát tartalmazza. Ez alapján a Mukavarjú a világ harmadik teljes hadrosaurida-lelete, és Japán második teljes dinoszaurusz-maradványa – az első a 2,5 méter hosszú kora kréta kori ragadozó, a Fukuivenator volt.
Kobajasi Josicugu, a Hokkaidói Egyetem kutatója és a feltárást végző csapat vezetője szerint a Mukavarjú maradványainak első darabjait még 2013-ban fedezték fel, a későbbi vizsgálatok során pedig az élőlény csontjainak több mint felét megtalálták. Éppen ezért kijelenthetik, hogy teljes csontvázat találtak.
A hadrosauridák családjába több mint 50 faj tartozik. A kacsacsőrű dinoszauruszokat két alcsaládra osztják, a Lambeosaurinae-re és a Hadrosaurinae-re. Bár a Mukavarjú egyes jellemzői alapján mindkét csoport tagjaira hasonlít, az első elemzések szerint inkább a Hadrosaurinae alcsaládba érdemes besorolni. A csontok alaposabb megtisztítása és részletesebb vizsgálata után pontosabban meghatározhatják majd az egyed helyét a kacsacsőrű dinoszauruszok közt.
