A jelenség megmagyarázására az elmúlt években számtalan magyarázat született. A napviharok és a cetfélék tájékozódásának zavara közti összefüggést azonban részletesebben senki sem vizsgálta még, egészen mostanáig. A NASA napfizikusa, Antti Pulkkinen ugyanis a BOEM-mel (Bureau of Ocean Energy Management), valamint az IFAW-val (International Fund for Animal Welfare) összefogva nekilátott, hogy felfedje a kapcsolatot.
A cetfélék partra vetődése a Föld számtalan pontján megfigyelhető, hol egy-egy állat pusztul csak el, de az sem ritka, hogy tömegesen kerülnek a szárazföldre. Katie Moore, a kutatásban résztvevő szakember és az IFAW globális állatmentő programjának vezetője szerint a jelenség világméretű, igaz, vannak kiemeltebb területek.
Ezen helyekben van néhány kulcsfontosságú közös tényező, mint például a földrajz, a lankás partok és a finomszemcsés üledék, melyek szerintünk mind szerepet játszanak az eseményekben
-tette hozzá Moore.
Egy másik opció az, hogy az eltévedt élőlények megzavarodott belső navigációs rendszere okozza a vesztüket. Bár nem lehetetlen, hogy a problémát az ember alkotta szonárok okozzák, ezek az eszközök mégsem lehetnek felelősek minden egyes partra sodródásért.
Pulkkinen szerint léteznek elméletek, melyek a különböző mágneses anomáliákban és meteorológiai eseményekben látják a jelenségek legfőbb okát. Mivel az állatok a mágneses mezőket használják a tájékozódáshoz, nem lehetetlen, hogy valóban itt kell keresni a probléma gyökerét.
A kutatók így jutottak el a napviharok kérdéséig. A csillag koronakilökődésével ugyanis olyan töltött részecskék indulnak meg a Föld felé, melyek mágneses anomáliákat hoznak létre.
Desray Reeb, a BOEM tengerbiológusa úgy gondolja, a Pulkkinen által összegyűjtött adatok a BOEM információival együtt lehetőséget teremtenek a cetfélék partra sodródása és az űridőjárás közti kapcsolat első komoly elemzésére.
A NASA és a BOEM finanszírozásával így Pulkkinen és kollégái a közelmúltban nekiláttak a hatalmas analízisnek. A kutatók nem csupán az űridőjárásra vonatkozó adatokat, de az állaltokat érintő megfigyeléseket is alaposan megvizsgálják.
Mivel megfelelő mennyiségű adat áll rendelkezésre, a szakértők bíznak benne, hogy szignifikáns eredményt kapnak majd. A kutatók így szilárd, megbízható információkkal dolgozhatnak tovább, melyek alapján bizonyítékalapú hipotézist fognak felállítani.
A tanulmány eredményei így is segíthetnek az állatok megóvásában. Amennyiben bebizonyosodna, hogy az űridőjárás valóban hatással van a cetfélékre, úgy a napviharok előrejelzésével a nagyobb partra sodródási hullámokat is meg lehetne jósolni.
(NASA)
