A mohácsi tragikus vereség és a király halála után a Magyar Királyság nem találta meg a belső békét. Ki-ki másban látta az oszmán-török elleni védelem zálogát, ezért az urak két királyt is megkoronáztak. Az uralkodók és párthíveik ezek után természetesen egymás pusztításával voltak elfoglalva, a hódítóval nemigen törődtek.
Nagy Szulejmán várakozó álláspontja kifizetődő volt, a szultán a magyar belpolitika aktív irányítója lett. Még jogalapja is volt rá, hiszen ahol a fényes padisah lova patkója egyszer a földet érintette, az már oszmán területnek számított. Legalábbis török olvasatban, és nem volt erő, amely sikerrel meggyőzhette volna az ellenkezőjéről.
Egy ország,két király
Márpedig Szulejmán Mohács után bevonult Budára is, csak azután hagyta el az országot. Tudta jól, nem marad sokáig távol. A szultáni had elvonultával a rendek még 1526-ban Szapolyai János erdélyi vajdát, az ország leghatalmasabb, leggazdagabb báróját választották királlyá. Az egyéni érdekek mellett sokan hittek benne, hogy itthon nem találnak nála alkalmasabbat.
Rendben és törvényesen meg is koronázták november 11-én, a nyitrai püspök helyezte fejére a Szent Koronát Fehérvárott. Azért nem az esztergomi érsek, mert Szalkai László és a rangban utána következő Tomori Pál kalocsai érsek is életét áldozta Mohácsnál. A szokásjog értelmében ilyenkor a legidősebb, felszentelt püspök helyettesíthette a magyar egyház fejét, ő volt 1526-ban Podmaniczky István nyitrai püspök.
Előkelőink egy másik nagy csoportja viszont úgy vélte, hazánk önerőből képtelen magát megvédeni, ezért korábbi Habsburg-Jagelló szerződésekre hivatkozva december 16-án Habsburg Ferdinándot választotta királlyá. Azonnal megkezdődött a belháború, János hívei Erdélybe szorultak vissza, 1527. november 3-án Ferdinándot is teljesen törvényesen megkoronázták: A Szent Koronával Fehérváron a nyitrai püspök…
Vazallus lett a magyar király
Ezen a ponton el lehet kezdeni nemzeti királyról elmélkedni, a Habsburgok szemére vetni sok mindent, de akkor és ott a hideg tények, a szükség minden mást felülírt. Márpedig tény, hogy a Habsburgok ekkoriban álltak hatalmuk csúcsán: I. Ferdinánd bátyja V. Károly német-római császárként és spanyol királyként a korabeli Európa legnagyobb hatalmú uralkodója volt és messze a leggazdagabb, hiszen őt gyarapította az Amerikából tonnaszám érkező arany és ezüst.
Szulejmán pedig volt oly kegyes, hogy megsegítette Jánost, 1529-ben 100 ezres haddal indult Ferdinánd ellen. A Habsburg uralkodó Bécs védelmére összpontosított, a török had szinte akadálytalanul haladt a császárvárosig, nyomában pedig Szapolyai visszatért a hatalomba. Bécs ostroma végül sikertelenül zárult, az elvonuló szultán pedig hadizsákmányként magával vitte a Szent Koronát – útközben azonban, megértve pótolhatatlan közjogi szerepét meggondolta magát és visszaküldte.
A török nyomában most Ferdinánd seregei tértek vissza, könnyűszerrel foglalták vissza a nyugati vármegyéket és a Felvidék legjelentősebb várait. János gyenge volt, hogy visszavágjon, zűrzavaros helyzet alakult ki. A pogánnyal kötött szövetség miatt VII. Kelemen pápa kiátkozta János királyt, a szultán által a nyakára ültetett török bégek nem követték utasításait, sőt raboltak, fosztogattak magyar területen. Ferdinánd fegyverszünetet próbált elérni Konstantinápollyal, hogy leszámolhasson ellenfelével, miközben Várdai Pál esztergomi érsek a két uralkodó között próbált meg közvetíteni a béke érdekében.
Szulejmán a nagy győztes
Híveik egymás területeit dúlták, megjelentek a “szerencsevadászok”, rablóbandák garázdálkodtak. Wilhelm von Roggendorf pedig Ferdinánd parancsára 1530 őszén Buda ostromára indult a német rendektől, V. Károly császártól és a pápától kapott 9000 zsoldos és Ferdinánd három-négyezer magyar hívével. János király körülbelül 8000 katonájával várta.
Az eredmény nem is maradt el, december 7-én leomlott egy széles falszakasz a Logodi út felől, ahol Roggendorf több rohamot is intézett. Budán háromezer török segítette a védelmet, a szultán flottája pedig elűzte a Habsburg naszádot, ami megváltoztatta az ostrom menetét. December elején Roggendorf seregében már járványok ütötték fel a fejüket, akadozott az ellátás, és elterjedt a szóbeszéd is, miszerint hamarosan erős felmentősereg érkezik. A német generális döntött: december 20-án levelet küldött a várba, hogy az ostromnak vége, és késedelem nélkül el is vonult nyugati irányba.
János király ugyan megtartotta fővárosát, de neki és az országnak is keserű volt a győzelem. Kormányzóvá kellett kineveznie a szultán által mellé rendelt velencei kalandort – bocsánat, kereskedő-bankár-politikust -, Lodovico Grittit, az ifjabb Grittit pedig a legjobban jövedelmező egyházi birtokba helyezve egri püspökké kellett tennie.
Hosszabb távon pedig Buda megvédése konzerválta a belháborút, amelynek csak 1538-ban vetett véget az országot Ferdinánd és János között két részre osztó váradi béke. A csaknem 12 évig tartó belviszály egyedüli győztes Nagy Szulejmán szultán és az Oszmán Birodalom volt.
