Pearl Harbor: Amerika egyik legnagyobb veresége

Az Egyesült Államok és Japán egymás szövetségeseként vett részt az első világháborúban, a két ország viszonya a fegyvernyugvást követően is kifejezetten jó maradt igen aktív gazdasági kapcsolatokkal. Az 1930-as években aztán minden a visszájára fordult: Japán távol-keleti terjeszkedésével – Mandzsúria elfoglalása, a Kína elleni háború – komoly amerikai érdekeket sértett.

A törés 1940-ben történt, Francia Indokína elfoglalását az USA gazdasági szankciókkal “torolta meg”, a következő év nyarán pedig olajembargót hirdetett a szigetország ellen.

Ez utóbbi önmaga generálta a háborút: Japán ezek után csakis további hódításokkal biztosíthatta nyersanyagigényét. Indonézia olaját viszont nem szerezhette meg, a Hawaii-szigeteknél állomásozó amerikai flottával a hátában.

Hadüzenet nélküli, “sunyi” támadás

A Japán elit gyorsan felsorakozott a háború mögé, stratégiájuk legfőbb eleme volt, hogy egyetlen, gyors és kemény csapással elpusztítják az amerikai flottát. Szinte minden ezen múlt, a Japán flotta főparancsnoka, Jamamoto Iszoroku úgy fogalmazott, hogy a következő fél-egy évben győzelmet győzelemre halmoz majd, ám ha a háború ezután is folytatódik, elvész a siker esélye.

Hogy a támadás valóban váratlan legyen, egészen a Pearl Harbor elleni támadásig Japán tárgyalóviszonyban maradt az Egyesült Államokkal. A flotta november 26-án indult útnak a Kurill-szigetekről: hat repülőgép-hordozó, két nehéz- és egy könnyűcirkáló, kilenc romboló, nyolc tartályhajó és néhány tengeralattjáró.

A hadüzenet nélküli támadás időzítése kiváló volt, a japánok viszonylag nagy kerülővel, egy teljesen “néptelen” útvonalon, észak felől érkeztek 1941. december 7-én egy vasárnapi napon – teljes volt a meglepetés.

Hibáztak persze az amerikaiak is. Egy romboló a kikötő bejáratánál elsüllyesztett egy japán tengeralattjárót, reggel hét órakor pedig a radarok észak felől közeledő repülőgépeket jeleztek. Ám ezekre azt hitték, a Kaliforniából várt B-17-esek érkeznek. Pedig ezek már a támadó japán repülők voltak.

Hatalmas siker egy súlyos hibával

A harci repülők első hulláma, 183 gép reggel hat órakor emelkedett a levegőbe Pearl Harbortól 440 kilométernyire. Az amerikai bázison épp reggeli őrségváltás volt, amikor megjelentek az égen, és 7:55-től 8:30-ig támadták a kikötőt, a sziget reptereit. A amerikaiak csak kapkodtak. 202 repülőjüknek csak a negyede tudott felszállni, hogy szembeszálljon a támadókkal, és a japánok a légvédelmet is kiiktatták. A második hullám 170 repülőből állt, 7:15-kor indult, feladata pedig a még épen maradt hajók elpusztítása volt.

Néhány óra alatt 2500 ember halt meg, megsemmisült az amerikaiak négy csatahajója, 188 repülőgépe és öt másik hajója, és legalább ennyi hadieszközben keletkezett jelentős kár. A japánok mindössze 29 gépet és 4 törpe tengeralattjárót, valamint 65 embert veszítettek.

Óriási volt a siker, de a támadók elkövettek egy nagy hibát: érintetlenül hagyták az éppen nyílt vízen tartózkodó, ám a flotta gerincét jelentő anyahajókat. Nem sérült jelentősen a kikötő infrastruktúrája sem, és az üzemanyagkészletek is érintetlenül maradtak.

Az amerikai flottának fél évébe került, hogy a veszteséget kiheverje, és Pearl Harbort az amerikaiak azóta is egyik legnagyobb vereségükként tartják számon. A második világháború menete viszont megváltozott: az addig békepárti közvélekedés 180 fokos fordulatot vett, az Amerikai Egyesült Államok beszállt a háborúba.