A jármű elsüllyedésének története igen rejtélyes. A tengeralattjáróra 1918. április 30-án talált rá a brit HMS Coreopsis. A jármű a felszínen sodródott, a brit hajó megközelítette azt, majd felszedte az azon várakozó 34 főből álló német legénységet. A tengeralattjáró ezután nyomtalanul eltűnt.
Günther Krech, az U-hajó egykori kapitánya kihallgatása során azt mondta, hogy a járművet egy tengeri szörny miatt kellett elhagyniuk. A lény támadásának éjszakáján az előírásoknak megfelelően a felszínen tartózkodtak, ahol felkészítették a tengeralattjárót az újabb merülésre. Miközben a fedélzeten sétálgattak, a jármű oldalán hirtelen egy szörny jelent meg. Az élőlény megtámadta az U-hajót, olyan károkat okozva benne, melyektől az alkalmatlanná vált a további merülésre. Krech egy igazán félelmetes lényt írt le, hatalmas szemekkel, szarvakkal és a holdfényben csillogó fogakkal.
A kutatók többsége természetesen nem elégszik meg a kapitány különös magyarázatával. Innes McCartney, a roncsok azonosítását segítő történész és tengerészeti régész bízik benne, hogy a felfedezéssel választ kaphat a tudomány a tengeralattjáró elsüllyedése körüli kérdésekre.
Bár az Ír-tenger mélyén legalább 12 német és brit tengeralattjáró roncsa vár felfedezésre, a szakértő mégis úgy gondolja, hogy a most megtalált jármű a híres U-hajó maradványa. A jelek alapján a tengeralattjáró egy UB III típusú jármű lehet, melyekből a térségben csupán két darab, az UB-85 és az UB-82 süllyedt el. Mivel a két hajó rendkívül hasonlít egymásra, és a perdöntő festéseik már rég lekoptak, lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a roncs a két lehetséges jelölt közül melyikhez tartozik.
Amíg egy búvár nem talál egy hajógyári pecsétet, addig nem jelenthetjük ki véglegesen, de igen, egészen biztosan közelebb kerültünk az UB-85 úgynevezett rejtélyének megoldásához és elsüllyedése okához
– állapította meg a kutató.
McCartney szerint a korai tengeralattjárók körüli misztikus történetek elsősorban azért jöhettek létre, mert az első tengeralattjáró-háborút rengeteg titkolózás övezte – ez pedig közeget biztosított az összeesküvés-elméleteknek. A történész úgy gondolja, az ilyen mendemondák többsége akkor született meg, amikor újságírók és egykori tengerészek éjszakába nyúló “kellemes beszélgetéseket” folytattak egymással. McCartney hozzátette:
Nem hiszem, hogy tengeri szörny volt. Tetszik az ötlet, hogy Nessie kivette a részét a háborús erőfeszítésből, de a valóság az, hogy az igazi tengeri szörny az U-hajó volt.
Míg McCartney azon az állásponton van, hogy a jármű vesztét technikai problémák okozták, addig Gary Campbell, a Loch Ness-i Szörny Hivatalos Érzékeléseinek Jegyzékének tulaja szerint könnyen elképzelhető, hogy a tengeralattjárót valóban néhány nagyobb élőlény tette mozgásképtelenné. Cambell úgy tudja, a jármű megtalálásának környékén igen komoly hagyománya van a tengeri szörnyekről szóló történeteknek.
A jelentős felfedezés azoknak a mérnököknek köszönhető, akik az új, 385 kilométer hosszú energetikai hálózat Ayr megye és a Wirral-félsziget közti kábelszakaszának telepítésén dolgoznak. A nagyjából 45 méter hosszú roncs 120 méterre feküdt északnyugatra a tervezet útvonaltól, Stranraer közelében.
Az, hogy a jármű felfedezése milyen hatással lesz a tervezett hálózat építésére, még kérdéses.
(Kiemelt képünkön az UB-85-re külsejében sokban hasonlító UB-148 látható.)
(Via: BBC)
