A magyarországi jobbágyság terhei évszázadokig a magyar adórendszer alappillérét jelentették. Adóztak az egyháznak, az államnak, földesuruknak, de utóbbinak különfél ajándékokkal, ingyenes munkával, az úgynevezett robottal is tartoztak. A XVIII. századra ezek a kötelezettségek szinte elviselhetetlenné váltak, egymás után robbantak ki a felkelések.
Etetni kell a juhot
Főleg a nemeseknek járó szolgáltatásokkal volt a probléma, mert a földesurak központi szabályozás híján annyit követeltek jobbágyaiktól, amennyit csak akartak. A legtöbb szegény ember pedig legálisan el sem hagyhatta urát, vagyis a helyzete teljesen kilátástalan volt.
A kilenced megmaradt, de a robot mértékét a jobbágy helyzetéhez szabta. Az egész birtokkal rendelkező jobbágyok heti egy nap igás, vagy két nap kézi robottal tartoztak. A házas zselléreknek viszont “csak” 18, míg a házzal sem rendelkező, gyakorlatilag teljesen földönfutó emberek számára 12 napra csökkentette a kötelező ingyenmunka mértékét. Megszabta azt is, az úr miként szedheti be járandóságát, és mennyi ajándékot követelhetett.
Kemény feltételek voltak. A jobb helyzetben lévő dunántúli területeken mindez a jobbágyság terheinek növekedését hozták, míg viszont a Felvidék agyonadóztatott parasztjai számára enyhülést hozott. A lényeg viszont, hogy a királynő a jobbágyság védelmében minimalizálta a földesúri visszaélések lehetőségét. Persze nem valami emberbaráti szeretetből tette, csupán azon elvét követve, miszerint etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk!
Maradandó változás
Fia és utódja, II. József tovább igyekezett enyhíteni a jobbágyság terheit, ám világnézetéből és személyéből adódóan jóval radikálisabban. Anyjához hasonlóan ő is világosan látta, hogy a magyarországi társadalmi és gazdasági viszonyok nagy mértékben hátráltatják az ország fejlődését.
József 1785. augusztus 22-én adta ki pátensét, ami ugyan nem szüntette meg a jobbágyságot, de számos könnyebbséget hozott a legalsó néprétegek számára. Eltörölte az örökös röghöz kötést, vagyis a jobbágy szabadon költözhetett bárhova. Megszüntette magát a jobbágy kifejezést, a parasztok a pátens értelmében szabadon házasodhattak, tanulhattak és választhattak mesterséget.
Szabadon rendelkezhettek ingóságaikkal, zavartalanul használhatták telküket, és a földesúr többé nem űzhette el őket törvényes indok nélkül. Az uradalmi parasztságot ezután nem kényszeríthették költözésre, és a cselédi szolgálattal is csak azokat lehetett terhelni, akik önként vállalták azt. Nagyon fontos, hogy lehetőséget adott a jogorvoslatra is: a földbirtokosok hatalmaskodásainak kivizsgálását a vármegyei ügyész feladatkörébe utalta. Egy évvel később a kalapos király megtiltotta a parasztok testi fenyítését, majd jogi érdekképviseletet biztosított számukra.
Tény, hogy gyökeres változást II. József rendeletei sem hoztak, ám ezen intézkedései halála után is életben maradtak, vagyis a jobbágyrendelet túlélte azt a bizonyos nevezetes tollvonást.
