Magyarországon a Szent Istvánnak tulajdonított korona több volt, mint uralkodói jelkép. A Szent Korona valódi intézmény volt, a királyi hatalom legitimálója. Törvényes magyar királynak ugyanis azt tekintették, akinek fejére Székesfehérváron az esztergomi érsek helyezte István koronáját. Ezért koronáztatta magát három alkalommal Károly Róbert, mire minden feltétel teljesült, és a korona szerepét ismerve zsarolt Mátyás királyból egy vagyont Frigyes osztrák herceg.
Nem tűrt ellentmondást
Elképzelhető a felháborodás, amikor a koronát, a magyar államiság jelképét 1784. április 13-án II. József egyszerűen Bécsbe szállítatta és elzárta. Nem akart ő “rosszat”, csupán sokkal nagyobb tervei voltak, mint amit adott viszonyok között reálisan megvalósíthatott volna.
Édesanyja, Mária Terézia mellett már 1765 óta vezette a birodalmat, ám a trónra 1780-ig, 39 éves koráig kellett várnia. Tele volt tervekkel, amiket minden hagyományt és hatalmát gátló tényezőt figyelmen kívül hagyva egyszerre akart megvalósítani. Egy Bécs központú egységes birodalom létrehozásán dolgozott, abszolút hatalmat gyakorolt, rendeletekkel kormányzott – utóbbiból összesen hatezret adott ki.
A Szent Korona Bécsbe érkezik (Wikipedia)
Ez a mód viszont szöges ellentétben állt a magyar rendiséget tiszteletben tartó “hagyományos” Habsburg politikával – írja a Rubicon.hu. Nem volt hajlandó megkoronáztatni magát, mert ezzel esküt kellett volna tennie a magyar alkotmány tiszteletben tartására. Kalapos királynak is nevezték, a Szent Korona Bécsbe szállítása pedig egyértelmű jelzés volt, hogy nem tűri a magyar önállóságot.
Diadalmenetben hozták vissza
Egy hónappal később II. József bevezette Magyarországon a német államnyelv használatát, eltörölte a nemesi politika alapjait adó vármegyerendszert és a főispáni tisztséget. Az országot tíz kerületre osztotta fel, melyeket biztosain keresztül abszolút módon kormányzott. Mindez óriási ellenállást váltott ki birodalma ezen részén annak ellenére, hogy felvilágosult politikájának voltak nagyon is előnyös és előre mutató elemei.
Mikor az 1788-ban kezdett törökellenes háborújában kudarcot kudarcra halmozott, küszöbön állt már egy József ellenes összeesküvés. A harctérről betegen hazatérő császár 1789-90 fordulóján belátta, politikája csődöt mondott, tervei összeomlottak. Két nappal halála előtt, 1790. február 18-án engedélyt adott a Szent Korona hazaszállítására. A magyarok diadalmenetben hozták a becses jelképet Pozsonyon, Győrön és Esztergomon keresztül Buda várába, a Szent Zsigmond-kápolnába.
Halálos ágyán egyetlen tollvonással valamennyi rendeletét visszavonta, kivéve a jobbágyságról, a vallási türelemről és a lelkészállításról szólókat, és helyreállította a magyar alkotmányt. Utóda, II. Lipót épp József “elrettentő példájára” hivatkozva konszolidálta uralmát Magyarországon. Megkoronáztatta magát, többször jelét adta, hogy tiszteletben tartja a magyar nemesi szabadságot és az ország hagyományait. A lipót kezdeményezésére összehívott 1790-91. évi országgyűlés pedig törvényt hozott: a Szent Koronát, mint a magyar állam szimbólumát az elkövetkező időkben Budán őrizzék.
