Tudomány

Meghalt a kalapos király

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2015. 02. 20. 17:00

Ausztriában a népek jótevőjének tartották II. Józsefet, Magyarországon a szerzett jogok csorbítójának. Jót akart, de türelmetlensége végül bukását okozta. Ma 225 éve, 1790. február 20-án hunyt el.

Korábban a témában:

A “kalapos király” már csecsemőként, élete első hónapjaiban a magyar történelem részévé vált. Történt ugyanis, hogy anyja, Mária Terézia 1741 szeptemberében megjelent a magyar országgyűlésben, hogy színpadias jelenettel a rendek segítségét kérje az örökösödési háborúban. Fekete gyászruhában, az esendő nő és az anya szerepében, karján a fél éves Józseffel mondta el ékes beszédét.

Életünket és vérünket!

Állítólag még titokban meg is csipkedte a csecsemőt, hogy az a legmegfelelőbb pillanatban keserves sírással még tovább lágyítsa a kérges szíveket. A magyar urak a királynő beszédét félbeszakítva, lelkesen kiáltották: „Vitam et sanguinem pro rege nostro!”, azaz „Életünket és vérünket királyunkért!”. Ugye, mindenkinek ismerős a jelenet? Persze, nem teljesen így történt, mert a csecsemő nem volt jelen, a magyarok pedig, miután buzgóságuk alábbhagyott, kijelentették: “sed avenam non”, vagyis „de a zabunkat nem”.

Mégis a magyar rendek nyújtotta katonai segítségnek volt köszönhető, hogy a Habsburg Birodalom fennmaradhatott a háború 1748-as lezárása után. Később aztán az urak megbánhatták nagy lelkesedésüket, József uralmát ugyanis nemigen szívlelték.

A kalapos király

József kiváló nevelésben részesült, fiatalon bejárta Európát. Kerülte a pompát, a társaságot, az általa léhának tartott szórakozásokat, regények helyett gazdasági és filozófiai műveket olvasott. Tizennyolc éves korától részt vett az államtanács ülésein, 1764-ben római király, egy év múlva német-római császár és anyja mellett társuralkodó lett – írja halálának 125. évfordulóján a Múlt-kor.hu. Sokáig várt a hatalomra, mikor 1780-ban trónra lépett, szinte szétfeszítette a tettvágy.

Egységes, centralizált, rendi kiváltságoktól mentes államot akart létrehozni, ám kizárólag az ésszerűség vezette, teljesen figyelmen kívül hagyta a soknemzetiségű monarcihia országainak eltérő alkotmányát, szokásait, hagyományait. Magyarországon meg sem koronáztatta magát, hogy esküje ne korlátozza, így lett belőle “kalapos király”. A célratörés, a külsőségek iránti teljes érzéketlenség jellemezte, birodalmát kopott öltözetben, legendás gyűrött kalapjában járta.

Műve összeomlott

Rendeletekkel kormányzott, amelyekből összesen hatezret adott ki. Bevezette a szabad vallásgyakorlást, feloszlatta a nem betegápoló vagy tanító szerzetesrendeket, racionalizálta az államszervezetet és enyhített a cenzúrán. Egységes jogrendszert vezetett be, eltörölte az örökös jobbágyságot és a halálbüntetést, Magyarországon is a németet tette hivatali nyelvvé. Intézkedései Magyarországon ütköztek a legnagyobb ellenállásba, ezt letörendő Bécsbe vitte a koronát, megszüntette a vármegyerendszert, az ahelyett létrehozott tíz kerület élére királyi biztosokat állított.

Élete utolsó éveiben a török ellen háborúzott, a frontról halálos betegen hazatérve egy forrongó birodalom fogadta. Halálos ágyán egyetlen tollvonással valamennyi rendeletét visszavonta, kivéve a jobbágyságról, a vallási türelemről és a lelkészállításról szólókat, és helyreállította a magyar alkotmányt. Ausztriában a népek jótevőjének látták, a modernizáció harcosának, Magyarországon a szerzett jogok csorbítójának. Reformjai jogosak és előre mutatóak voltak, de türelmetlensége és erőszakossága szinte minden társadalmi réteget maga ellen hangolt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.