Az indonéziai Kalisari településén nagyjából 150 olyan vállalat van, amely tofuval foglalkozik. Éppen ezért az élelmiszer központi téma a faluban.
A termék jó fehérjeforrás, ráadásul könnyen átveszi más fűszerek és ételek ízét, ezért sokan szeretik. Előállítása azonban igen költséges. Egy kilogrammnyi szójasajt előállításához nagyjából 33 liter vízre van szükség, ezenfelül ecetsavat is felhasználnak a készítés során. Ha ez nem lenne elég, a gyártás végén a visszamaradt anyagokat általában a vízelvezetőkbe öntik, onnan pedig a folyókba kerülnek – ezzel pedig károsítják a környezetet.
Egy új jelentés szerint azonban ennek a szennyvíznek van egy rejtett képessége, melyet a helyiek felfedeztek. A folyadékot egy bizonyos baktériummal, egy erre megfelelő tartályban kezelték, így nagy mennyiségű biogáz jött létre. Ezután az energiaforrást vezetékek segítségével az otthonokba irányították, ahol fűtésre használták.
A faluban eredetileg csak egy tartály volt, a siker miatt azonban mára már öt van. Ezzel összesen több mint száz háztartás energiáját tudják fedezni. A projekt sikerének hírére a közeli települések vezetői közül sokan meglátogatták Kalisarit, abban a reményben, hogy saját falujukban a kormány segítségével hasonló programba kezdhetnek. Az sem lehetetlen, hogy a jövőben a tofu előállításával létrejött gáz energiáját világításra is felhasználják.
Ha a környezetvédelmi szempont nem lenne elég, akad egy gazdasági előny is: a biogáz háromszor olyan olcsó, mint a hagyományos fűtőanyag, amelyhez igen nehéz hozzájutni Jáva vidéki területein.
Indonéziát sokszor a Föld öt legnagyobb légszennyezője közt emlegetik. Tavaly az ázsiai ország vezetői azt mondták, 2030-ra 29 százalékkal szeretnék csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Ennek eléréséhez a fakitermelést is korlátozni kell.
Bár a tofu nem fogja megoldani az ország problémáját, a kis indonéz falu esete mindenképp pozitív példa lehet arra, hogy bármikor rá lehet bukkanni valóban működő alternatív energiaforrásokra.
(Via: IFL Science)
