A SN 1572 egy alaposan tanulmányozott és jól ismert szupernóva, így a NASA-nak volt mit felhasználni: a Chandra űrtávcső 16 évnyi, illetve az új-mexikói Very Large Array 30 évnyi megfigyeléseinek adatait vetették össze. Ezzel egy olyan animációt hoztak létre, amely az égitest 5 000 kilométer per másodperces tágulását mutatja be. A Cassiopea csillagképben található szupernóva 8-9800 fényévre található a Földtől.
Az SN 1572, azaz a Tycho-szupernóva a 16. századi dán csillagászról lett elnevezve, aki részletesen leírta az égitestet. Bár nem ő volt az első, aki megfigyelte a csillagot, 1572-ben jelentősen megváltozott az égitest helyzete, ekkor ugyanis szabad szemmel is vizsgálhatóvá vált. Ezzel pedig sokkal jobban felkeltette a szakemberek érdeklődését.
Az animáció nem csak szép, de igen érdekes információkat is tartalmaz. Az anyag részletes tanulmányozásával a kutatók a csillag egyes területeinek tágulását is képesek voltak külön-külön elemezni. Bár a tudósok szerint az objektum gömb alakú, a test jobb alsó része mégis kétszer olyan gyorsan növekedik, mint a bal felső “sarok”.
Mikor a szupernóva felrobbant, a belőle kiszakadó anyag a hangsebesség ezerszeresével repült szét az űrben. Az ezzel járó hőenergia miatt a Chandra űrtávcső röntgenfelvételein a csillagközi anyag valósággal ragyog.
Bár az égitest már 444 éve tágul, a sebesség változása viszonylag új keletű. Ennek oka az lehet, hogy a szupernóvát különböző sűrűségű anyagok veszik körül, és míg az első pár évszázadban a hatalmas energia számára az anyagsűrűség nem volt akadály, addigra mostanára már némiképp lelassult a folyamat.
A tágulási sebesség elemzésével a kutatócsoport kimutatta, hogy az égitest központja a centrumból nagyjából 10 százalékkal eltolódott a bal felső sarok irányába. Az erről beszámoló tanulmány remélhetőleg segíteni fog egy esetleges társcsillag felfedezésében.
A lehetséges társcsillag elemzése ugyanis hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük a Tycho-szupernóvát. Már korábban megállapították, hogy az égitest egy fehér törpe volt, de könnyen elképzelhető, hogy más csillagból szerzett anyagot. Az sem lehetetlen, hogy egy másik fehér törpével egybeolvadva jött létre a ma is megfigyelhető állapot.
Mivel a fehér törpék szupernóváinak tanulmányozásával az egyes galaxisok távolságát is jobban meg lehet becsülni, az SN 1572 feltérképezése rengeteg fontos információval szolgálhat.
(Via: IFL Science)
