A magyar antiszemitizmus rendre visszatérő eleme a zsidók kollektív bűnéül felróni az 1919-es forradalmat, a kommunista diktatúrát és hatásukként Trianont. Alapja mindössze annyi, hogy a baloldali mozgalmak vezérkarában valóban számos zsidó származású magyar vett részt.
E vád visszautasítására írta össze az Országos Izraelita hitközség a vörösterror zsidó áldozatait 1929-ben, amikor a kormány emlékmű felállítását határozta el a forradalmak ártatlan áldozatainak emlékére.
Áldozatok
A hazai zsidóság fontos és nem is titkolt célja volt bizonyítani, hogy áldozata volt a magyarországi vörösterrornak. A kikeresztelkedett, vagy nem a Szentegylet által temetett személyeket nem számolva 27 zsidó áldozatról tudunk, ami a meggyilkolt emberek 4,6 százaléka, és pontosan tükrözi a zsidóság akkori összlakosságon belüli öt százalékos arányát – írja forrásközlése bevezetőjében Bödők Gergely az Archívnet.hu-n.
A dokumentumokból szörnyű bűntények rajzolódnak ki, az áldozatok pedig a vörösterrorért még ma is sokszor felelőssé tett zsidó magyarok.
Engel Sándor tartalékos főhadnagy egy ellenforradalmi csapat vezetője volt, “a szolnoki határban vette fel a harcot az Abony felől jövő vörösökkel, de kénytelen volt a túlerő ellen visszavonulni”. Egységét Szolnokon szétverték, Engelt elfogták,
Szamuelly elé vezették, aki halálra ítélte, és május 6-án a temető árkában a terroristák agyonlőtték.
A 42 éves szeszgyárost, Ösztreicher Nándort “1919. május 3-án, mikor az ellenforradalmárokat visszaverték, a vörösök üldözték – elfogták a lakásán azzal, hogy lakásából gépfegyverrel lövöldözött reájuk, s az uccára kivitték, s ott háza előtt azonnal agyonlőtték”.
Az árokban agyonlőtték
Volt, aki járókelőként került a kivégzőosztag elé. “Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték,
ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték.
Welt Ignác,miután végigharcolta az I. világháborút, egy nap arra lett figyelmes a miskolci városháza előtt, hogy egy munkásvezér fegyverrel fenyegeti a körülötte állókat. Segített lefegyverezni, majd pár nap múlva, mikor “az ellenforradalmi megmozdulást leverték, és a városban megjelent idegen terroristák május 6-án éjjel Welt Ignácot lakásáról a városházára hurcolták, a forradalmi törvényszék elé állitották, amely őt halálra ítélte. Május 7-én, a főtéren kegyetlenül kivégezték”.
