Nápoly és környéke lakóinak minden okuk megvan, hogy aggódva tekintsenek a föléjük magasodó Vezúvra. A tűzhányó bármikor működésbe léphet, és hasonló pusztítást vihet végbe, mint Kr.u. 79 augusztusának végén. Hiába a modern technika, az ókor óta nagyságrendekkel megnövekedett népességet szinte lehetetlen megóvni.
Váratlanul történt
A rövidtávú anyagi érdekek már az ókorban is felülírták a hosszú távú biztonságot, Campania lakossága hamar megfeledkezett a vulkán 217-es kitöréséről – legalábbis erről maradtak ránk írott forrás. Sokkal jobban vonzotta őket a termékeny, szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas talaj. A 79-es évre népes városok épültek a környéken, Neapolis, Herculaneum, Pompei lakóinak szőlőkertjei foglalták el a környéket.
A kitörésre semmi nem figyelmeztetett, legalábbis közvetlenül, az ókori rómaiak számára is egyértelműen értelmezhető módon nem. Érezték a földrengéseket, felfigyeltek a kutak vizének apadására, kiszáradására, de a hegy csöndes volt. Aztán 79. augusztus 23-án a Vezúv kürtője füstölni kezdett. Erre már többen menekülőre fogták. Másnap pedig, augusztus 24-én 13 óra tájban hatalmas robbanás vetette szét a hegyet, az újonnan nyílt kürtőből óriási mennyiségű gáz süvített elő.
A Vezúv 1944-es kitörése 26 halálos áldozatot követelt, két falu szinte megsemmisült:
A földi pokol
A vég 25-én érkezett el: a vulkánkitöréssel hatalmas mennyiségű forró gáz és törmelék emelkedett a magasba. Egy idő után a pokoli oszlop saját súlya alatt összeomlott, és tüzes árként zúdult a környékre. Ez a piroklasztikus ár, amelynek hőmérséklete több száz fok, sebessége pedig a 700 km/órát is elérheti. A Vezúv esetében a felhő mintegy 30 kilométeres magasságra tört, hőmérsékletét a kitöréskor 800 Celsius-fokosra teszik.
Herculaneumot körülbelül 500 fokos gáz- és porfelhő söpörte el a föld színéről. Ezen a hőmérsékleten az emberi hús egyszerűen elpárolog, az agy felforr, emberből és állatból másodpercek múltán csupán megfeketedett csontok maradnak. Pompeihez érve némileg lehűlt az áradat, 240-400 fokos lehetett. A város lakói így “csak” élve megfőttek.
A gázfelhőben száguldó vulkáni hamu több mint 2,5 kilométeren nyomult előre, négy méter magasan fedte be a talajt. Az ezután hömpölygő három-négy köbkilométernyi láva és iszapár csak befejezte a pusztítást. A táj is megváltozott, Herculaneum kikötője például a kiömlő láva megszilárdulása után 500 méterre került a tengertől. A halálos áldozatok számát több tízezerre lehet becsülni.
Csak idő kérdése
A Vezúv ismét több mint fél évszázada békésnek mutatkozik, de ez feltehetően csak a látszat. Olasz kutatók szerint a mélyben már készül a tragédia, a Vezúv alatt 8-10 kilométer mélységben már összegyűlt egy nagy vulkánkitöréshez elegendő magmamennyiség. A vizsgálatok egy 400 négyzetkilométer kiterjedésű magmakamrát mutattak ki a vulkán alatt, és még mélyebben van egy másik magmatározó is. A magmagenetikai vizsgálatok szerint a mélyen lévő magma kristályosodása során visszamaradó, kisebb sűrűségű kőzetolvadék felfele mozog és 8-10 kilométer mélységben halmozódik fel.
A kérdés az, mikor gyűlik össze annyi kőzetolvadék a felső magmatározóban, aminek kitörése katasztrofális hatású lehet? A tény pedig az, hogy a vulkánkitörést megelőzni nem lehet.
