A honvédsereg 1849-es tavaszi hadjáratán a korona az április 26-ai komáromi győzelem volt, az osztrákok egész a határig húzódtak vissza. A magyar hadvezetésnek arről kellett döntenie, hogy a továbbiakban Buda felszabadítására, vagy Bécs elfoglalására indul. Előbbit támogatta Kossuth és Klapka, utóbbit a vezérkari főnök Bayer József Ágost, Bem és Görgei. Komoly vita bontakozott ki.
Buda könnyebb célpont
Budát ötezer császári katona védte, míg Ausztria felé a menekült osztrák fősereg, Graz, Brno és Linz környékén, valamint a Felvidéken további hadtestek voltak. A honvédsereg lerongyolódott, elfáradt, a hadianyagot Nagyváradról kellett volna biztosítani, aminek az ellenség kezén lévő Buda állta útját. A közvélemény is mielőbb magyar kézen akarta látni a fővárost, így hát a döntés megszületett: 1849. április 29-én a honvédsereg megindult Buda felé.
Sokan, köztük Görgei is abban reménykedett, a várat védő Heinrich Hentzi a túlerőt látva kapitulál. Harmincezer honvéd május 4-én zárta körül a várost, és hamar kiderült, a vezérkar rosszul számított. A fele részt horvát és olasz katonáknak parancsoló Hentzi nem adta meg magát, sőt, Pest civil lakosságának ágyúzásával zsarolta meg a magyarokat. Görgei kompromisszumot ajánlott, de afelől sem hagyott kétséget mi lesz, ha ártatlanok halnak meg Pesten.
Josef Anton Strassgschwandtner: Hentzi sebesülése (Wikipedia)
Csak alávalónak mondható
Felajánlotta Hentinek, hogy nem támadja a várat a Duna felől, ha cserébe a császári tiszt nem ágyúztatja Pestet. “Ha pedig ön az úgynevezett Budavárának végsőkig való megvédésével összekötendi a Lánchíd megrontását, vagy Pestnek bombázását, honnét ön megegyezésünk folytán megtámadástól egyáltalán nem tarthat, s mely tett nyilván csak alávalónak lenne mondható, akkor önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett megvétele után az egész várőrség kardra fog hányatni” – írta Görgei.
Hentzi nem ijedt meg. A 17 napos ostrom során öt alkalommal ágyúztatta a Duna túlpartját, ami katonailag teljesen indokolatlan volt. Összesen 61 ház rongálódott meg és 40 égett le – köztük a reformkori építészet büszkeségét jelképező Duna-part épületei is – és 70 ember vesztette életét. Hentzi nem is kért kegyelmet, a védőket személyesen vezetve a Szent György téren kapott halálos sebet az ostrom utolsó napján.
Buda elhúzódó, kemény ostromát később sokan elvesztegetett időnek tekintették, maga Görgei „sztratégiai baklövésként” jellemezte. Tekintettel azonban a későbbi cári beavatkozásra, sajnos azt kell mondanunk, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy volt…
